Miközben a katkó pap valami musical istenes dalát gyakorolja, a nagy orrú kiesik a csónakból. Itt egy holokauszt-emlékmű, amin a keresztény nem menti meg a zsidót. Elsőre hiába néz ki nagyon furcsán, az új szegedi szobor rettentő bátor vállalkozás.
Miközben a katkó pap valami musical istenes dalát gyakorolja, a nagy orrú kiesik a csónakból. Itt egy holokauszt-emlékmű, amin a keresztény nem menti meg a zsidót. Elsőre hiába néz ki nagyon furcsán, az új szegedi szobor rettentő bátor vállalkozás.
Hitted volna, hogy pont a katolikus egyház fogja megszégyeníteni Orbán Viktort a Szabadság téri emlékművéért?
Amikor tavaly decemberben kiposztoltam Markó Ferkó csodás gyűjteményét a 30 legjobb hazai Trianon-emlékműről, azonnal akartunk csinálni egy következő fotós toplistát is, holokauszt-emlékművekkel. De nem tudtunk, mert nem találtunk egy toplistára valót.
Nem véletlen, hogy az ország nem hemzseg a holokausztszobroktól. A téma egyrészt évtizedekig szándékosan a háttérbe volt szorítva, aztán a rendszerváltás után hirtelen aktuálpolitikai íze lett, ráadásul az egész kérdéskör eleve a lehető legkényesebb. Már csak amiatt is, hogy amiről meg kéne emlékezni, az annyira durva, hogy senki se szeretné figurális szobron látni.
A nagyközönség általában inkább vevő a figurális szobrokra, mint az ehhez a témához nyilván jobban illő absztraktakra. De egy figurális alkotás kész aknamező. Eleve, milyen legyen rajta a zsidó? Ha jól felismerhető, sőt markáns, olyan, amire a néző egyből rávágja, hogy "naná, ez egy zsidő", akkor az egész elcsúszhat a karikatúra felé. Ha elvontan semleges arcú, akkor mi értelme az egésznek? Aztán legyen rajta náci, nyilas vagy hasonló? Az ember berzenkedne, hogy ilyen alakoknak szobrot állítson. De nélkülük értelmezhető az egész?
Szegeden, a most átadott emlékműnél szerintem eleve remek koncepcionális döntést hoztak, amikor a középpontba nem a zsidók elpusztításának, hanem a cserbenhagyásának az aktusát emelték. Méghozzá a katolikusok általi cserbenhagyásukat. A szobrot maga az egyházmegye állíttatta, így szóba sem kerülhetett valamiféle erőszakolt bűnbakkeresés. Ha a szobor beszélni tudna, egy mondatot mondana: Nem fogtuk meg a kezüket.
A magyarországi népirtás morális botrányai közül az egyik legnagyobb ugyanis az volt, hogy a szeretet vallásának követői túlnyomórészt elfordították a fejüket, egy olyan pillanatban, amikor a vallás kialakulása óta eltelt időben a legnagyobb szükség lett volna a szeretet megmutatására.
Kiss-Rigó megyéspüspök az avatáson világosan fogalmazta meg a könnyen dekódolható látványt:
„A szegedi bárkában van a két testvér, a kereszténység és a zsidóság. Az idősebb testvért a hatalom, a zsarnokság, az aljasság a vesztébe löki, a fiatalabb testvér – a második szövetség – tehetetlenül fohászkodva könyörög, nem tud többet tenni."
A katolkus figura egyszerre kétségbeesett és imádkozó mozdulata mellett az a másik mozdulat a legfontosabb elem, ami nem történik meg, vagyis a kéznyújtás hiánya.
Kovács Jenő szobra első blikkre a nemes szándék ellenére inkább viccesnek hat, a fiatalabb nézőinek például azért, mert a zsidóságot szimbolizáló férfialak hasonlít egy igen ismert internetes reakciógrafikához:
És a katkó pap musicales hangulatú istenkedésében is van valami humoros. De pár perc után már kicsit sem zavart ez a vonulat, hiszen a naiv-gyermekded-vicces hangulat Chagalltól kezdve több zsidó művészre is jellemző, nem beszélve a legendás öniróniáról.
Egy ilyen alkotás jó hosszú ideig készül, így nyilvánvaló, hogy ennek a szobornak a gyakorlatban semmi köze a Szabadság téri kormányzati németmegszállás-emlékműhöz, primér módon nyilván nem értelmezhető arra adott reakciónak. Mégis rímel rá, vagyis ellenpontozza. A szavazatmaximalizási okokból kereszténykedő, kamuvallásos kormány szobra mindenki számára érthető szimbolikával tüntetné el a magyar felelősséget az eseményekben. Nem véletlenül, hiszen politikai célból hozták létre: a Fidesz ezzel akarja megnyerni a Jobbik és közte ingadozó potenciális szavazókat, plusz idegesíteni akarja a budapesti balliberális hangadók maradékát.
A valódi keresztények szobra viszont a legkevésbé sem mossa el a felelősséget, ellenkezőleg, fel merik tenni a kemény kérdéseket. Talán egyszerűen azért, mert ennek az emlékműnek nem politikai, hanem erkölcsi célja van.
(Fotók: szegedma.hu)