Ha angolul olvasnál mélyebb, általában nagyobb terjedelmű, de legalábbis a bulváron és a híreken túlmutató szövegeket, azonban még nem fedezted fel magadnak a valószínűleg már nem is divatos Longreads-et vagy a Longformot, akkor itt egy szubjektív válogatás 2017-ből. Avagy ezeket sem volt időm összefoglalni egy-egy önálló posztba az év során.
I. Lélek és egészség
Ben Popper / The Verge
The Empathy Layer
A cikk elolvasása után kipróbáltam a Koko névre hallgató chatbotot segítőként nekifutva, kaptam is egy köszönömöt egy tanácsomra, mi tagadás, kicsit hátborzongató volt az élmény. A cikk annak jár utána, hogy milyen az, ha vadidegenek és mesterséges intelligenciák amatőr pszichoterapeutaként próbálnak segíteni.
Mac McClelland / Rolling Stone
The Psychedelic Miracle
A chatbotoknál sokkal ősibb eredetű módszerek régi-új, jelentős és gyors sikerekkel kecsegtető megoldásként szolgálhatnak lelki bajokra. A szöveg a pszichedelikumok illegalitásban elért sikereit, és a legális alkalmazásukra tett törekvéseket mutatja be.
Alice Gregory / The New Yorker
The Sorrow and the Shame of the Accidental Killer
A mérleg egyik serpenyőjében áll az, hogy a legjobbakkal is előfordul, hogy hibáznak, a másikban pedig az, hogy vállalnunk kell minden tettünk következményét, legyenek azok előre megfontoltak, vagy szándékolatlanok. A cikk egy halálos autóbaleset véletlen, de nem vétlen okozójának szemszögéből gondolkodik el azon, hogy vajon az érintettek és a társadalom jól kezelik-e ezt a súlyos kérdést.
Kelly Clancy / Nautilus
Survival of the Friendliest
Kevésbé időigényes, viszont annál érdekesebb ez a kis szöveg, ami a természetes szelekciót frissebb megvilágításba helyező kutatási eredményeket mutat be. A cím már így is beleereszt egy tárat a poénba, a többiért érdemes kattintani.
Erika Hayasaki / Wired
End Pain Forever
Egy fájdalmat nem érző, és egy örök fájdalomtól szenvedő ember önmagában is megismerésre érdemes történetén át kaphatunk képet arról, hogy a legmodernebb, genetikai alapú orvoslás hogyan keresi a csodaszert az egyik leghétköznapibb egészségügyi nyűgre, a fájdalomra. Az ingerületvezető csatornák útvesztőjében az is rácsodálkozhat arra, hogy mennyire összetett szerkentyűk vagyunk, aki pont annyira nem ért a biológiához, mint én.
Katherine Heiny / The Guardian
‘Reality shrivels. This is your life now’: 88 days trapped in bed to save a pregnancy
A cím magáért beszél, a szerző szívszorítóan írja le küzdelmét a statisztikai százalékok ellen, és, ami fontosabb, a szöveg elkészültekor már 17 éves, egészséges fiáért.
Arnold Thomas Fanning / Longreads
Mr. Throat and Me
Még ha alkohollal ismered is már nagyjából ugyanezt, kiváló írás függőségről, a dohányzás szeretetéről és az utolsó cigarettáról. Ahogy Torok Úr a cigis dobozon, úgy ez a szöveg sem boncolgatja az addickió okait, de nem hinném, hogy hiányérzeted lesz.
Jason Fagone / HuffPost
What Bullets Do to Bodies
Evidencia, hogy egy lőtt seb nem túl vészes, a tévében, moziban a golyó létfontosságú szervet nem érintve távozik, a főhős boldogan él, míg meg nem hal, rosszabb esetben ágyban fekszik, míg a sorozat nyári szünetre megy. A valóság persze más, és ezzel áldozatok és elkövetők sokkal gyakrabban nincsenek tisztában, mint gondolnánk. Ez ellen próbál tenni Amy Goldberg, a Temple University Hospital baleseti sebésze.
Christine Hyung-Oak Lee / részlet a Tell Me Everything You Don’t Remember: The Stroke That Changed My Life című könyvből (Longreads)
What It’s Like to Lose Your Short-Term Memory
Igazi tanulság, nagy történetív nincs, hiszen alapvetően az a célja, hogy elolvasd az egész könyvet, de teljes mértékben kerek a szöveg, érzékletesen írja le, hogy milyen az, amikor egyszer csak nincs többé rendesen működő rövidtávú memóriád, és egyúttal kicsit mesél arról, hogy minként emlékezünk.
II. Átverések
Lisa Selin Davis / The Guardian
For 18 years, I thought she was stealing my identity. Until I found her
A szerző abban a hitben élt, hogy valaki ellopta a személyazonosságát és azzal visszaél, valójában egy picit másról van szó. Az élet, ha nem is önként, de hozta a megoldást, a bürokrácia még nem. Bemelegítő a következő, valódi trükközésekről szóló írásokhoz.
Will Storr / The Guardian
‘It was quasi-religious’: the great self-esteem con
Egy egész politikai karriert épített fel John Vasconcellos arra az elképzelésre, hogy a társadalom egyik legnagyobb hibája az, hogy az embereket, gyerekkoruktól kezdve, nem fogadjuk el olyannak, amilyenek, ami alacsony önbecsüléshez vezet. Ehhez képest a következmények nélküli, tettektől és eredményektől független elfogadás és megbecsülés a tudomány jelenlegi állása szerint minden, csak nem jó. Erre próbál varrni a cikk gombot.
Bianca Bosker / The Atlantic
Mayonnaise, Disrupted
A nagy sikerű szilikonvölgyi vállalat, a Hampton Creek gyakorlatilag egy startup-gúnyába öltöztetett élelmiszeripari cég, ami a rizstejek és hasonló helyettesítők sorsával nem megelégedve, klasszikus techvállalatos és ma a politikában is divatos, jóérzésű ember számára visszataszító kommunikációs fogásokat alkalmazva feltalálta a tojásmentes, high-tech, társadalmilag igazságos majonézszerű terméket.
Daniel Fromson / Washingtonian
The Strange, Spectacular Con of Bobby Charles Thompson
John Donald Cody elképesztő összegeket csalt ki adakozókból, és váltig állítja, hogy ártatlan. Ahelyett, hogy az USA veteránjait segítette volna, leginkább saját magán segített anyagilag a rejtélyes figura, aki épp börtönbüntetését tölti, és az ország egyik legnagyobb, adományokkal kapcsolatos csalását hajtotta végre.
Ainsley Harris / Fast Company
The Demise Of Tilt: A Bargain For Airbnb, A Classic Loss For Investors Like Andreessen Horowitz
Elbénázott startupokból sosem elég, a Tilt tipikus példája a valódi fejlődésre képtelen vállalkozásoknak, amelyek egy jónak ígérkező ötletre benyelnek egy csomó pénzt, majd a lufi leeresztésével elértéktelenednek. Ez önmagában nem egy nagy olvasmány, de a cég vezetője és alapítója, James Beshara portréjaként nézve a cikket érdekes betekintést kapunk a San José-környéki világmegváltók világába. Mondják, hogy a jó startup-CEO már túl van pár kudarcon…, de ekkorán és ilyen hozzáállással?
Elizabeth Weil / Wired
The Curse of the Bahia Emerald, a Giant Green Rock That Wreaks Havoc and Ruins Lives
Talán a kedvencem az idei termésből, egy hatalmas, életeket felforgató smaragd groteszkbe hajló története ez, az emberi hülyeség millió árnyalatát láthatjuk formát ölteni, ha rászánjuk az időnket az elolvasására. Ilyen nem történik, az ilyet írni szokták, és most mégis. Maga a kő talán egy lyukas garast sem ér, a kaland-komédia, ami köré kerekedett, annál többet. Remélem, hogy lesz belőle film.
III. Városok
Sam Wetherell / Jacobin
Richard Florida Is Sorry
Nem vagyok jártas a városfejlesztés témakörében, így nem tudom, Richard Florida tevékenysége valójában mennyire határozta meg a városok fejlődését, mindenesetre ez a kis írás arról szól, hogy maga a kitalálója is már tévesnek ítéli azt az elvet, hogy a kreatív osztály (művészek, tech-ipari dolgozók) városközpontokba vonzása oldja meg a városok minden problémáját.
James Ross Gardner / Seattle Met
The Secret Life of Urban Crows
Kicsit befejezetlennek éreztem, de nagyon kedveltem ezt a szöveget, ami Seattle-t mint a világ varjúfővárosát mutatja be. Kedves olvasmány varjú és város, ember és varjú viszonyáról, szeretetről és haragról.
Greg Milner / Bloomberg Businessweek
Nobody Knows What Lies Beneath New York City
Az, hogy én nem tudom, mi van New York alatt, nem csoda, de, hogy összességében sehol sem tud gyorsan összeállni egy teljes képpé a város föld alatti része, lehet, hogy egy fokkal zavarba ejtőbb. A minden mélybeli infrastruktúrát pontosan tartalmazó adatbázisban látott biztonsági kockázat, a bürokrácia sokáig felülírta az esetleges előnyöket, de úgy tűnik, ez talán nem marad így örökké.
IV. Közélet
Rick Perlstein / The Baffler
Outsmarted
Mindenre jó azon kívül, hogy az általa felvetett problémát megoldja ez a fejtegetés – agytornának például egészen ideális –, de azért, függetlenül a szerző elfogultságától és hírhedtségétől, ajánlom. A központi kérdés az, hogy a szellemi elitnek hogyan kellene viszonyulnia a kevésbé okosakhoz – főleg a politika vonatkozásában –, illetve, hogy egyáltalán mi a fene is pontosan, és mennyire elit. A cikkben is szereplő Lawrence Summers-idézet talán jó lesz ízelítőnek: “Being extremely intelligent is rather like fucking sheep—once you’ve got a reputation for either, it’s extremely difficult to get rid of it.”
Edward-Isaac Dovere / Politico
The Strange Political Afterlife of Arnold Schwarzenegger
Ez a cikk is a kiemelten ajánlottak közé tartozik, ámbár szükséges lehet hozzá némi alapvető szimpátia Schwarzenegger iránt. Nyilván nem fogom azt füllenteni, hogy a világ megmentőjét látom benne, de, mivel eddig is bírtam, amit harmadik nagyobb karrierívén csinált a Terminátor, érdekes volt egy kicsit közelebbről belelátni abba, hogy merre jár, és mi jár a fejében.
V. Nem is 2017…
Ezeket nem idén olvastam, vagy nem ideiek, de valamiért nagyon megmaradtak az emlékezetemben, ezért mégiscsak besúvasztottam őket ide.
Dave McKenna / Deadspin
The Writer Who Was Too Strong To Live
Egy kegyetlen írás arról, hogy a sportújságírás egyik fényes csillaga, a társaság örök középpontja legbelül hogyan maradt végül egyedül a problémáival, és itta magát halálra.
Adam Higginbotham / Atavist
A Thousand Pounds of Dynamite
Na ez végképp nem újdonság, de nekem csak mostanság került sorra. A hype teljesen érthető: az addigi legnagyobb házi készítésű bombával egy 56-os emigránsból milliárdossá lett magyar nyilván jó alapanyag.
Nick Bilton / Vanity Fair
How Elizabeth Holmes’s House of Cards Came Tumbling Down
Ha ez a startup nem egy nyilvánvaló pofátlan csalás, akkor nem tudom, hogy mi számít annak, ehhez képest pár napos hír, hogy újabb 100 millát akasztottak le. Ha eddig nem olvastad, most érdemes pótolni.
Olvassatok mindennap, hogy az örök klasszikust idézzem.