De ki lesz a polgári értelemben vett Flavor Flav? Kövér László? Elemzés a miniszterelnök militarista fordulatáról.
Orbán Viktor persze jó ideje szeret katonai hasonlatokat használni, dehát ki nem. Ehhez mégcsak nem is kell operettegyenruhában parádézó afrikai diktátornak lenni. De amit szerdán, a Hősök terén láttam és hallottam, az már minőségileg más tészta volt. Orbán díszletét ugyanis a mögötte álldogáló sportolók/színészek és egyéb csinovnyikok helyett ezúttal egyenruhás katonák alkották, egy díszszázad. És hogy a leghülyébb békemenetesnek is leessen a poén, a díszszázad parancsnokát unortodox módon ugyanannyira kihangosították, mint magát Orbánt, így minden egyes DULJ!-ordítás agyfájdítóan hasított bele a langyos délutáni levegőbe. A körülöttem állók vették is az üzenetet, többen vicceltek olyanokkal, hogy "parancs, értettem". Ezek után jött az Ironikus Tábornok, hogy a Békemenet nevű rendezvényen kizárólag a háborúról beszéljen, nem is akármilyen, hanem polgárháborúról, amit az ország azon része ellen kell vívni, aki nem Fidesz-KDNP-s. A végső háborúról, ahol eldől, hogy az örök gonosz vagy a jó magyarok maradnak életben.
A szpíker mögött fenyegetően álldogáló katonák, a háborús hangulat, az élethalálharc érzése audiovizuálisan baromira emlékeztettek valamire, de csak ma, egy klip nézése közben jöttem rá, hogy mi volt az. A Fekete Párducokkal a háttérben reppelő Public Enemy.
Hiába sulykolják az Orbán-gyűlölők, hogy a főnök a megalomániás őrült Bokassa császár magyar reinkarnációja lenne, aki imádott fantáziaegyenruhákban parádézni, fantáziaegyenruhás embereivel körülvéve, aztán eljutott az emberevésig.
Most a Békemeneten is jól látszott, hogy Orbán nem valami démoni kannibál, hanem egy ügyes politikus, aki kihasznál minden lehetőséget, és baromi jól keveri a kártyát. A műfaja a népszórakoztatás, amihez olyan eszközöket használ, amiket az emberek szeretnek. És az emberek szeretik tökös katonaként látni a vezetőiket. Ha szeretik, hát ezt kapják. Magát Orbánt egyenruhába bújtatni már tényleg olyan bokassás lett volna, hát tettek köré igazi katonákat.
Mivel Orbán Viktor a szórakoztatóipar része, tudatosan vagy öntudatlanul, de ide is nyúl inspirációért. És a Public Enemy sem egy utcai banda, szélsőséges polgárjogi sejt vagy harci alegyeség volt, hanem egy popprodukció, csöcsök vagy intelligens szemüveg helyett egyenruhásokkal megspékelve. Még az üzenetükben is van valami közös: elnyomnak minket a saját hazánkban Azok Akik Mindig Is Az Életünkre És Szabadságunkra Törtek, úgyhogy nincs más eszközünk, mint a háború. Orbán alakítja Chuck D. szerepét, ő a kőkemény, tekintélyes, komor főnök, mellett Kövér László az impulzív, kiszámíthatlan, vad, de valahogy mégis nagyon vicces Flavor Flav.
Az, hogy Orbán ebben az egyenruhásokkal parádézó műfajban ennyire erős, nem feltétlenül rossz hír az ellenzékének, hiszen így például legalább lehet ellenpólust képeszni vele szemben egy hangsúlyozottan antikatonás figurával. És ez az, amiben a mai ellenzék aztán igazán nem szűkölködik, mármint igazi tápos antikatonákban, lehet válogatni. Van életből vett, biztató példa is nekik, Medgyessy Péternek egyszer már sikerült hebegve-habogva levernie az Akkor Még Nem Nyolchónapos Terhes Tábornokot.
Én ugyanakkor a dolog sikeressége ellenére sem teljesen értem, hogy Orbán miért ment rá ilyen intenzitással erre az Armageddon-élethelálharc-utolsó összecsapás-vonalra. A Fidesznek ugyanis az lenne a kedvező, a gyakorlatilag tuti győzelmet hozó forgatókönyv, ha aránylag kevesen mennének el szavazni. Kisebb részvételnél eddig ugyanis a jobb, míg magasabbnál a baloldal győzött a választásokon. Természetesen akkor is nyerhetnek, ha rengeteg ember megy el szavazni, de ezt eddig mindig megszívták, tehát minimum érdemes lenne óvatosnak lenniük. Az sem kizárt, hogy Orbán direkt erre megy rá, hogy bebizonyítsa, még így is sikerül.
[animgfi art: sailorripley, illetve prolidepp]