A 61-szeres válogatott labdarúgó, későbbi szövetségi kapitány és internetes mém életregényét az Ulpius-ház jelentette meg. Kálmán bácsival ráadásul Hegyi Iván beszélgetett. Ott kellett lenni!
A 61-szeres válogatott labdarúgó, későbbi szövetségi kapitány és internetes mém életregényét az Ulpius-ház jelentette meg. Kálmán bácsival ráadásul Hegyi Iván beszélgetett. Ott kellett lenni!
Mészöly Kálmánnál kevés hálásabb témája van a magyar futballnak. Egyfelől rengetegen vagyunk, akinek egyből beugrik az, hogy "Imre! Hát miért nem váltotok, bazmeg?!", vagy a felejthetetlen kifakadása, amikor hét éve kiderült, hogy nem rendezünk Eb-t. Utóbbit annyiszor nézték a sportrovatos kollégáim az Origóban, hogy talán már én is fejből fújom az egészet, de még ez is csak egy szelete a Kálmán bácsit élő mémmé varázsoló sztorihalmaznak.
Másfelől pedig itt van az a kevesebbet emlegetett tény, hogy Mészöly Kálmán az egyetlen még élő, valóban világklasszis futballistánk. Jó játékosaink utána is akadtak, de mindegyikük pályája tele van "Ha…" kezdetű mondatokkal: ha Varga Zoli nem disszidál, ha Kocsis Lajos nem iszik annyit, ha Nyilasi nem Ausztriába megy, ha Törőcsik nem kallódik el, ha Détári nem hagyja ott a Bundesligát az Olympiakos kedvéért, és így tovább.
Mészöly viszont nemcsak hogy ott volt a magyar válogatott eddigi utolsó olyan meccsén, amit tényleg világraszóló diadalnak nevezhetünk, de kulcsszerepet is játszott benne. A 66-os magyar–brazilon előbb belőtt egy tizenegyest, majd kiugrott vállal is visszament játszani, ami ma már elképzelhetetlen lenne. De neki akkor a pályán kellett maradnia, mert a posztján a világ egyik legjobbja volt, és kész. Voltak abban a csapatban még klasszisok, de Albert, Bene és Farkas sem él már.
Mészölynek ráadásul nem is ért véget a története a visszavonulásával. Háromszor volt szövetségi kapitány, egyszer ki is vitte a válogatottat a vébére – az 1982-esre –, amit akkor még viszonylag magától értetődőnek gondolt a közvélemény, pedig utólag egyáltalán nem volt annyira az egy olyan csoportból, ahol Anglia, Románia, Svájc és Norvégia voltak az ellenfelek.
Szóval Mészöly egyfelől legenda, másfelől meg egy színes, megosztó jelenség, akinek a reklámértékére nemrég már az MLSZ is ráérzett. Hát végre készült róla egy könyv, amelynek a bemutatójára pont akkor értem oda, amikor Sinkovics Gábor a büféasztal mellett arra kérte Hegyi Ivánt, hogy neki ne kelljen kimennie a pódiumra. A magyar sportújságírás két intézménye közül az előbbi ugyanis konferált, utóbbi meg a könyv társszerzője, de ő is érezte, hogy ennek az alkalomnak Kálmán bácsiról kell szólnia.
Utóbbi nagyon ütősen indította a sajtóeseményt: könnyezni kezdett, valahogy úgy, ahogy az emlékezetes "büdösúristenit" monológ alkalmával, de itt most más volt a körítés. Ez itt most nem volt röhejes: egy 73 éves ember tényleg meg volt hatódva, egy generáció egyik utolsó képviselőjeként ült az asztalnál ("sok barátom hiányzik", mondta), mert nálunk a focisták is gyorsabban halnak – miközben a 66-os vébé nagyjai közül Bobby Charlton, Gordon Banks, Franz Beckenbauer, Uwe Seeler, a portugál José Augusto vagy éppen Pelé még élnek.
Szerencsére Kálmán bácsi aztán hamar formába lendült, noha kicsit sajnálta, hogy Mezey Györgyöt nem látja a közönségben, ahol Zombori Sándortól kezdve Esterházy Mártonon át Komjáti Andrásig több egykori futballista is jelen volt. Pár perc elteltével már vidáman sztorizott (az alábbi kulcsszavakat írtam fel: csempészet, Farkas Jancsi, orkánkabát, kisfröccs, nótázás), majd jöttek az igazi mészölyös bon mot-k.
"Paróka, hát te be vagy baszva!" – idézte saját magát a 80-as évek elejéről, amikor a tatai edzőtáborban rajtakapta Paróczai Sándort, hogy be van baszva. Utóbbi elkövette azt a hibát, hogy bemártotta Törőcsiket is, ezért Mészöly soha többet nem hívta meg, hiszen "olyan szeretetteljes barátság" uralkodott a válogatottnál akkor, hogy ez volt a legfontosabb. Ez például ma már nagyon nincs meg szerinte.
Mesélt még néhány anekdotát, ami helyhiány miatt nem fért be a könyvbe (a legjobbat a cikk végén elmondom), aztán a bundázásokról is beszélt ("nem a Mészöly adta el, hanem az egész csapat megbeszélte!"), végül átadta a szót a többieknek. Közülük Szepesi Gyuri bácsi valamiért csak a III. Kerületi TVE-ről volt hajlandó beszélni, Nyilasi Tibor viszont nemcsak azt mondta el, hogy a családjukban az emlékezetes Mészöly-film tananyag, hanem azt is, hogy "nagyobb siker lesz a könyv, mint a Harry Potter". Végül Mészöly valami régi csajozós sztorival szembesítette Szepesi Gyuri bácsit, utóbbi azonban úgy tett, mintha nem emlékezett volna rá.
Megszólalt aztán Hegyi Iván is, aki az egész újságírói munkásságáért Mészölyt és azt a legendás Vasast tette felelőssé – amiben pont igaza is van, hiszen Hegyi közmondásosan képtelen anélkül beszélni a mai magyar fociról, hogy ne hasonlítaná a maiakat Mészölyhöz vagy Farkashoz. Utóbbiakhoz mérhető focistáink nemhogy Hegyi Iván, még az én életemben sem igen lesznek már, ezért gondolhat az ember Mészöly Kálmánról, amit akar – biztosan hozzátette a magáét az utóbbi szűk 30 év magyar focikatasztrófájához –, de a büdös úristenit neki, rosszabb focista és edző lett Beckenbauer attól a szemétkedéstől, amit az utóbbi húsz évben művelt a Bayernnél? Vagy Platini a szégyenteljes UEFA-elnökségétől? Ugye, hogy nem?!
Nagyon várom tehát, hogy elolvassam A Szőke Szikla életregényét, ráadásul egész biztos nem én leszek az egyedül ezzel a szerkesztőségben, tehát megígérhetem, fiatal barátom, hogy majd erről is be fogunk számolni.
Végül az ígért sztori: a Vasas korabeli játékosa, dr. Puskás Lajos egyszer a református lelkész apját kérte meg, hogy segítsen teríteni a nyugatról becsempészett orkánkabátokat. A lelkész az istentiszteleten egyenesen meg is mondta: "Kedves híveim, jön az esős idő, de szerencsére tudok eladó orkánkabátokat olcsón." Az ügyből akkora botrány lett, hogy még Gáspár Sándor elvtárs is letelefonált miatta. Farkas meg szidta Puskást, hogy miért nem neki szólt.
Fotó: Illyés Tibor/MTI