Társadalmi nyomásra lefújta az áprilisra tervezett Balthus-kiállítását az esseni Folkwang Múzeum. A Balthus: the Last Pictures című tárlat a 2001-ben elhunyt művész 1990 és 2000 között készített Polaroid-fotóit gyűjtötte volna össze. Az akkoriban nyolcvanas éveiben lévő művész egy Anna nevű leányzóról készítette őket, folyamatosan annak nyolcadik életévétől kezdődően.
A kiállítás elleni mozgolódást a Die Zeit egyik cikke artikulálta legerősebben, pedofil bujaságnak nevezve Balthus fotóit. A múzeum ezután meghallgatta szakértőket az ellenzők és a támogatók oldaláról is, majd úgy döntött, hogy mégsem rendezik meg a kiállítást, mert „nem kívánt jogi következményekhez vezethet." Emellett hangsúlyozták, hogy döntésük pusztán jogi alapon történt, a képek művészi értékét nem vitatják.
Az 1908-ban született lengyel-francia festőművész, teljes nevén Balthasar Klossowski de Rola életét végigkísérték a hasonló vádak, miután a Nabokov Lolitájának a Pinguin sorozatos kiadásának a borítóján az ő egyik festménye, a Lány és macska szerepelt. Mára azonban nem igazán lehet már olyat festeni, ami igazi felháborodást tudna kiváltani. Ami a vásznon van, az a vásznon is marad. A Polaroid-képekre volt szükség, hogy újra álljon a bál Balthus körül.
Anna Wahli, a lány, aki nyolc és 16 éves kora között minden szerda délután modellt állt a művész úrnak, valamint a lánya és az özvegye tavaly bólintottak rá, hogy publikussá lehet tenni a hozzávetőlegesen 2000 képből álló sorozatot. Az első kiállítást ezekből 155 darab, becslések szerint egyenként 4.500.000 forintot érő Polaroid-fotót felhasználva a New York-i Gagosian Galéria szervezte meg. Ez a kiállítás nagyjából párhuzamosan futott január 18-ig a köpésre lévő Metropolitan Múzeumban lévő Balthus festménytárlattal (melynek beszédes címe: Cats and Girls—Paintings and Provocations), úgy, hogy egy hónappal meg is kellett hosszabbítani a nagy érdeklődés miatt a tervezett időtartamát.
Érdemes tudni, hogy Balthus pályája hiába ívelt át megannyi technikai forradalmon, ő mindig is távol tartotta magát az új technikáktól. Nosztalgikus, a múlt felé forduló művészként szokás róla beszélni, aki a klasszikusok bűvöletében élt, és az ezeknek adott groteszk csavarjaival került be a modern kánonba. A híres macskás képét, amin kivillan a lány bugyija, művészetelméletileg azzal szokás védeni, hogy az egy régi nézőpont, ami által – a Boudelaire-i művészeszményt követve – újra gyermekké tud válni az alkotó. Végső soron így a gyereki szexualitás tematizálódik.
Balthus idős korára azonban egyre nehezebben tudott rajzolni, és ezért próbálta ki az akkor még nem vintage-, hanem kortársi technikának számító Polaroidot. Szerda délutánonként Annát befektette a régi ruhák, függönyök és kárpitok közé klasszikus festmények (pl. Mona Lisa) allúziójaként és elkezdte ugyanazt csinálni egy modern technikával, amit korábban ecsettel tett. Hétről-hétre ugyanazok a díszletek között készítgette ezt a repetitív, direkt rontott, szemcsés képekből álló sorozatot, miközben csak a beszűrődő napfény erőssége változott. Anna pedig cseperedett szép lassan.
A fotókból a német Steidl kiadó ad ki egy átfogó albumot 1000 példányban, 448 oldalon, 480 Euróért.
Forrás: The Art Newspaper / Hyperallergic / Gogosian Gallery
Fotó: Balthus, "Untitled" (c. 1990–2000), színes polaroid (© Harumi Klossowska de Rola)
Festmény: Balthus, "The Girl and the Cat" (1937), olaj vásznon (Magángyűjteményben)