Rabszolgaként dolgoztatják az ügyvédbojtárokat?

A smucig dr. Kende lehet a bojtárok megmentője? Néhány mikroblogos és egy Cink-poszt után a kamara is foglalkozott az ingyen dolgoztatott bojtárokkal, és törvénysértőnek találta ezt. Nem vesznek fel a névjegyzékbe ingyenmunkás bojtárt. De ez tényleg gyakorlat vagy csak legenda? És attól, hogy a Kamarának azt mondja valaki, hogy kap fizetést, biztos, hogy tényleg megfizetik?

fizetés: csak tapasztalat

Ezzel a csalogató feltétellel adott fel nemrég online hirdetést dr. Kende Péter, ismert MSZP-közeli botránykönyvszerző és ügyvéd, aki bojtárt keresett az irodájába. Miután kiszúrtam a linket egy mikroblogon, a múlt héten posztot írtam a témáról.

Már az eredeti tumblr-poszt ügyvédnek tűnő hozzászólói is utaltak rá: dr. Kende gyakorlatát kinevetik ugyan, de kivételesnek a legkevésbé sem tartják:

Ebből a műfajból a kedvencem egy ismerősöm története, akinek az állásinterjún azt mondták, hogy fel van véve, de akkor az lenne a konstrukció, hogy a főnök minden hónapban átutalja a minimálbért, amit lehetőleg még aznap fel kéne venni a bankból, és azonnal visszaadni neki készpénzben.

Az én Cink-posztom alatt is többen állították, van ismerősük, aki nem kap fizetést, de olyan hozzászóló – egyet kivéve – nem akadt, aki ezt saját magáról állította volna. Ez a bizonyos kivétel is igencsak általánosan fogalmazott:

Abszolút létező gyakorlat, saját tapasztalatból és megbízható ismerősöktől tudom. Aki megússza, hogy fizessen a jelöltködésért, már mázlistának érzi magát. Az már más kérdés, hogy lepapírozni mindent le lehet.

A thread egyik ügyvéd résztvevője viszont sokkal óvastosabban közelítette meg a témát:

Mondjuk ezert felnyomhato a Kamaranal. Remelem, valaki meg is teszi. A “mindenki igy szokta” erdekes legenda, nyilvan van is nemi alapja itt-ott, de bizonyithatoan, szakman belul meg nem lattam.

A hozzászóló reménye a jelek szerint valóra vált, az Ügyvédi Kamara e hét keddi hírlevelében ugyanis ez a szöveg is szerepelt:

Jogszerű-e fizetés nélkül ügyvédjelöltet foglalkoztatni?

2015. április 28.

Egy ügyvédjelölti felvételi álláshirdetést küldtek be többen a Kamarához. A hirdető ügyvéd a fizetés rovatba azt írta: “csak tapasztalat”. Tehát: nincs fizetés, akit így is érdekel és akar dolgozni, azt az ügyvéd munkaviszonyban, ügyvédjelöltként szívesen alkalmazná. Az ügyvéd által a hirdetésre fordított kiadás kidobott pénz volt. A kérdésnek van érzelmi, szakmapolitikai és jogi oldala. Most csak a legutóbbi aspektust ragadjuk meg. Miért is nem engedhető meg az ügyvédjelölt ingyenes alkalmazása? Egyszerű: az ide vonatkozó jogszabályok tiltják. 1. Az Üt. 100. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ügyvédjelölt munkaviszonyára egyebekben a Munka Törvénykönyve az irányadó. 2. A Mt. 42. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre, míg a (2) bekezdés b) pontja előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni, és ettől csak a 43. § (1) bekezdése szerint kizárólag a munkavállaló javára térhet el. A Mt. 27. § (1) bekezdése szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó jogszabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre, vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik (stb.).

Összefoglalva: A Kamara nem fog senkit ingyenes foglalkoztatáson alapuló munkaszerződés alapján a jelölti névjegyzékbe felvenni.

Utána megnéztem dr. Kende hirdetését, és jót röhögtem. A “fizetés: csak tapasztalat”-ot átírta “fizetés: megegyezés szerint”-re.

De a kérdés maradt: városi legenda ez az egész, vagy a magyar jogászszakma egy része folyamatos, rendszerszerű törvénysértést követ el, ráadásul fiatal szakmabeliek kizsákmányolásával? Éppen ezért elkezdtem körbekérdezni ügyvéd és jogász ismerősöket. Az az érdekes, hogy egészen sokan válaszoltak, mégsem lettem sokkal okosabb. A következőt szintetizáltam egy rakás telefon, cset és mailezés alapján:

• mindenki tud a jelenségről, ami majdnem mindenki szerint létezik is, de hogy, hogy nem, egyetlen általam megkeresett adatközlő sem dolgozott soha ingyen
• senki sem tudott olyan konkrét bojtárhoz kontaktot adni, aki ingyen dolgozna, pláne fizetne a lehetőségért
• a megkérdezettek két irodatípust emlegettek mint olyat, ahol tudomásuk szerint gyakorlat a pénz kérése a bojtárkodás lehetőségéért: vidéki-kisvárosi irodákat, illetve fővárosi sztárügyvédeket
• egyetlen igen híres budapesti iroda volt, amit konkrétan meg is neveztek, ezt rögtön 3 ügyvéd is, de persze erről is csak hallottak
• a nemzetközi irodák és multicégek világa – ott dolgozó ügyvédek szerint – teljesen mentes az ilyesmitől

A kép azért szerencsére nem teljesen homályos. Az például bizonyított tény, hogy előfordult olyan eset, amikor bojtárnak fizetnie kellett, hogy dolgozhasson. Per volt ugyanis belőle, amit csak harmadfokon nyert meg a kizsákmányolt. A konstrukció ebben az esetben az volt, hogy a fiatalt bejelentették minimálbérre, de igazából nem fizettek neki, sőt neki kellett kifizetnie a képzeletbeli fizetése járulékait. Így a gyakorlatban a minimálbér közterheit fizette havonta a lehetőségért cserébe.

Létezik ezen kívül egy egészen friss felmérés is. A Budapesti Ügyvédi Kamara csinálta, ügyvédjelöltek válaszolhattak egy, a munkakörülményeiket firtató kérdéssorra. Ebből az derült ki, hogy mind az ingyenmunka, mind a pénzbe kerülő munka létezik, de a 422 válaszadónak csak kis része vallotta magát érintettnek.

Arra a kérdésre, hogy Tapasztaltad-e azt valaha, hogy a jelölti pozíció megszerzéséért pénzt kértek?, a 421 válaszadóból 27 válaszolt igennel. Azoknak, akiktől pénzt kértek, a kétharmada félmilliónál kevesebbet fizetett, harmada fél és kétmillió között, afelett senki. 422-ből 10-en kapnak kevesebbet kézhez a munkaszerződésükben szerepelő bérnél, igaz, 126 többet kapott.

Tanulságos választ kaptam egy megkérdezett ügyvédtől is:

Nálam sosem próbálkoztak az ingyen munkával, de sok ismerősöm futott bele “tapasztalattal fizetünk” ajánlatokba. Ez jellemzően kicsi (1-2 fős) és vidéki ügyvédi irodákba fordult elő.

Az ingyen foglalkoztatás helyett az a jellemző, hogy a jelöltet ott húzzák le, ahol lehet:

– egy pécsi ismerősömmel történt, hogy addig foglalkoztatták, amíg a munkaügyi hivatal által kapott havi 60 ezer forintos pályázat kitartott

– az ügyvédjelölt kötelező kamarai képzésének a havi díját (ez nem egy nagy tétel) kifizettetik a jelölttel

– az ügyvédjelölt által hozott ügyfelek után (a beígérttel ellentétben nem adnak jutalékot)

– szintén egy ismerősömmel történt, hogy miközben iktatta a postát, talált egy NAV-felszólítást, aminek a része volt, hogy az ügyvéd munkáltatója már 2 éve nem fizette a járulékokat az ügyvédjelöltek után

– ez a kedvencem: az ügyvédjelölt elment egy perbeszédversenyre, ahol pénzdíjat kapott. A principális szerette volna elkérni az egészet, mondván, hogy munkaidőben engedte el

Egy másik exügxvéd így fogalmazott:

a kamara felé be kell mutatni a munkaszerződést az ügyvédjelölti jogviszony igazolásához, tehát abban kell, hogy legyen valami, de saját magukat nyilván nem fogják bántani, így senki sem kérdezi meg, hogy ez valós-e, ez puszta adminisztráció, panaszkodni pedig senki sem szokott, mert a karrierje bánhatja, ki tudja, ki kivel van jóban, illetve a 3 év kötelező munka, ami a szakvizsgához szükséges, egyfajta rabszolgasággá alakította a jelöltséget, mindenki örül, ha csinálhat valamit, amitől ketyeg az óra, illetve sokszor hivatkoznak az ügyvédek az ügyvédi törvényre is, ami egyfajta tanulói, gyakornoki jogviszonynak írja le a jelöltséget, így jogosnak érzik az éhbérért vagy semmiért történő foglalkoztatást

amúgy nem ez az általános azért, legtöbbször megkapják a jelöltek a “diplomás minimálbért” és még pár tízezer forintot borítékban, ha nagyvonalú az ügyvéd

HAHÓ, BOJTÁROK!

Ennyivel jutottam a megoldáshoz. Éppen ezért ezennel arra szeretnék kérni minden bojtár foglalkozású és exbojtár olvasót, írja meg nekünk a saját tapasztalatait ezen a téren, kommentben. Bár ha akarsz, írhatsz a laci kukac cink pont hu-ra is levelet. Nem nevekre vagyok feltétlenül kíváncsi, hanem arra, hogy hogy is megy ez az egész a gyakorlatban, ha megy egyáltalán. Hogy vezeti föl a témát az ügyvéd, mit kell hazudni a Kamarának, ha kell.

A poszt végén egy remekül megírt válaszlevél következik egy közös ismerős ügyvédtől, akit Inkei kolléga keresett meg a körkérdésünkkel, és aki olyan plasztikusan vicces választ küldött, hogy nem volt szívem meghúzni:

Ez a “még én fizetek, hogy dolgozhassak” legenda évtizedek óta tartja magát a jogászvilágban (ugyanis nagyon jól hangzik és egybevág az emberek ügyvédképével – kapzsi, zsugori, de irigylésre méltóan sikeres). Papámat, aki vidéken ügyvédkedett, tényleg kereste meg gazdag kisebbségi család anno, hogy X pénzért a szemük fényét vegye fel dolgozni. Mivel azonban a szemük fénye nem volt túlságosan okos, ráadásul hozta volna magával az egész családot – akik papám félelme szerint felhatalmazva érezték volna magukat, hogy utasításokat is adjanak, miután nagyobb összeget betoltak –, inkább a racionális üzleti működés győzött, és olyan jelölt lett felvéve, aki rendes fizetést kapott (ahogy az általában szokás).

Annak ellenére, hogy szakmán kívüliek folyamatosan tesznek fel ilyen irányú kérdéseket, az utóbbi 15 évben sem pályakezdő jogászként, sem azóta nem találkoztam hasonlóval. Rémtörténetek mindig vannak, meg ráadásul nem látom én az egész piacot (amíg van olyan paraszt szülő, aki pénzt ad, hogy a gyermeke dolgozhasson, vagy fizeti a megélhetés költségeit az ingyenmunka idejére, addig lesz olyan paraszt ügyvéd is, aki azt elfogadja), de általános gyakorlatról beszélni semmiképp sem lehet.

Gyakorló munkaadóként egyébként kifejezetten örülnék, ha ez lenne a helyzet, sajnos azonban inkább pont az ellenkezőjét tapasztalom. Ügyvédjelöltet találni (normális fizetésért is) gyakorlatilag lehetetlen, jómagam épp most vagyon túl egy teljesen sikertelenül zárult álláshirdetési körön. Amíg 2 éve – egy jelölt “hasznos élettartama” max. ennyi – az e célra legtöbbek által használt weboldalra feltett hirdetésre két hét alatt jött kb 100 önéletrajz – amelyből mondjuk 5-8 volt használható –, addig most ugyanennyi idő alatt összesen 5 (öt).

A két éve jónak számító kezdő fizetés (nettó 130-150E) már nevetség tárgyát sem képezi, de a legnagyobb baj az, hogy még így sincs akarat a munkára. Nálunk az öt jelentkezőből összesen kettő volt behívásra alkalmas, egyikük másnapra már állást talált, másikuk viszont az interjún 200E nettó fizetési igényt terjesztett elő, angolul pedig bevallása szerint nem beszélt. A második körre – azzal hívtuk be, hogy az igény kicsit sok, de nézzük meg, milyen az angolja, és majd megegyezünk – már elfelejtett eljönni, miután nagy nehezen elértük, telefonon közölte, hogy “ja, neki ennyiért nem éri meg” (attól még szólni is és eljönni is elfelejtett). Jó kérdés, hogy hova megy a sok végzős jogász, amire csak azt a feltételezést tudom válaszul, hogy az államigazgatásba. Ott elég komoly személyi változások zajlottak az utóbbi pár évben, ráadásul ha egy miniszter/államtitkár is 28 éves, akkor hány éves – és milyen tapasztalattal rendelkező – legyen az, aki a csicskájának megy.

Katasztrofális a munkaerő-piaci helyzet ügyvédjelölti szinten, így az az ügyvéd, aki ennek ellenére ingyen munkát kér, csak ahhoz a partivendéghez hasonlítható, akinek nem szóltak, hogy mégse nudista lesz a buli, és beállít oda meztelenül, ahol rajta kívül mindenkin ruha van. Ha viszont még a pofája is nagy ehhez, akkor nincs más jelző rá, mint a FASZ (és arra is, aki elmegy hozzá dolgozni).