Nemcsak arról írt, hogy mi miért lett olyan, amilyen, hanem sok-sok ötletről is, amelyek nem valósultak meg aztán. Javier Grillo-Marxuach 17 ezer szavas posztban leplezett le titkokat.
A legelső napon Damon [Lindelof, showrunner, a sorozat egyik fejese] elmondta, hogy a sziget a helyszíne a jó és a rossz csatájának. Egy feltérképezetlen és feltérképezhetetlen hely, aminek a középpontjában egy rejtélyes erő dolgozik, amely magához szólítja az embereket, hogy azok lejátsszák a fény és a sötétség harcát.
Ez volt a vezérfonal, ami alapján az írók csapata elkezdte felépíteni a Lost világát. Ennek az írói think tanknek volt az egyik tagja Javier Grillo-Marxuach, aki a sorozat első két évadán dolgozott, és most egy nagyon érdekes blogposztban mesélte el lostos történetét. Én magam eszeveszett módon rajongok a sorozatért, de szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia, akit egy kicsit is érdekel az amerikai tévés világ működése.
A Dhamra Initiative és a számok
Az első agyalások egyikén vetette fel Lindelof a Medusa Corporation ötletét is, amely ismerte a sziget valódi természetét, és mindenféle viselkedéskutató kísérleteket végzett itt lévő szétszórt állomásain – többek között jegesmedvéken is. Ez a csoport bukkant rá egy egyenletre, amely megjósolta a világ végét, és ezt akarták a kísérleteikkel elodázni. A társaság neve végül megváltozott, de más nem: ebből az ötletből lett a Dharma Initiative.
A híres számok – 4, 8, 15, 16, 23, 42, amelyek a fent leírt Valenzetti-egyenlet változói – viszont csak később jöttek a képbe, amikor a Hurley lottónyereményéről szóló részt írták. Ugyanígy menet közben született meg az az ötlet is, hogy a különböző szereplők korábban is mindenféle, számukra ismeretlen, de egymás életére nagy hatással lévő kapcsolatban álltak. Ez a minden mindennel összefügg dolog pedig egyfajta végzetszerűséget teremtett a narratívában.
A bunker
A bunker ötlete is korán felmerült, de hogy mi is van odalent, sokáig tisztázatlan volt. Az egyes írók különböző ötletekkel álltak elő:
- a bunker átjáró egy jegesmedvék lakta, havas világba
- átjáró egy Atlantiszt idéző civilizációba
- a bunkerben mesterséges világ van, ahol szén-dioxidot lélegző emberek élnek
- a bunker barlangot rejt, ami tele van kincsekkel, és Jacknek végül a dinamitrudakkal kell megsemmisítenie a bejáratot, mert a mérhetetlen gazdagság csábítása teljesen megőrjíti az embereket
A nyerő ötletet végül Lindelof dobta be: a bunkerben egy szoba van, ahol egy ember él, akinek 108 percenként meg kell nyomnia egy gombot, különben megsemmisül a világ.
WAAAAAAAAAAAAAAALT!!!
Waltot hamar kiírták a sorozatból, mert az őt alakító gyerekszínész túl gyorsan nőtt meg, viszont a karakternek mindenféle pszichés képességei lettek volna. Ezért is rabolják el őt a többiek, és azt is sugalmazzák, hogy ő idézi meg a jegesmedvét a sorozat elején – korábban láthatjuk, hogy egy olyan képregényt olvas, amiben szintén látható egy jegesmedve.
A napfogyatkozás és a romlott kókuszdió
A sorozattal kapcsolatban egy csomó másik érdekes vagy épp borzasztó ötlet is felmerült. Ezt viszonylag sok helyen megírták már, de a főszereplő Jack rögtön az első epizódban meghalt volna, hasonlóan Steven Segal Tűzparacs-beli szerepéhez. Végül a csatorna fejesei ezt megtiltották, mondván, a fehér férfi főszereplőt nem lehet csak úgy megölni. Pedig a gyorsan kinyírt Jacket Michael Keaton játszotta volna.
Locke karakterét – a szánalmas irodai munkásból lett küldetéstudatos szigetsámánt – már az írói folyamat elején eléggé kidolgozták, viszont az ötlet, hogy a figura korábban tolószékben ült, és a szigeten valahogy újra lábra tudott állni, az utolsó pillanatban merült fel. Végül ez lett a sorozat egyik legmeghatározóbb pillanata, rejtélye.
Sokáig az is probléma volt, hogy az úgynevezett mindennapi élet a szigeten milyen nehézségekből, konfliktusokból álljon. A csatornának – ami így is elég unortodox döntést hozott a Lost berendelésével – megígérték, hogy a sorozatban minden a valóságon alapul, és úgy adták elő a koncepciót, hogy minden részben más-más szereplő, probléma fog felbukkanni, tehát az epizódok külön-külön is elég jól fognak működni. Végül ez nem így lett, a sorozat erősen szerializált, a különböző részek szorosan összefüggnek, nem úgy, mint mondjuk a Helyszínelőkben vagy a Losthoz valamivel közelebb álló X-aktákban.
Zárójelben jegyzem meg, a Lost – akármennyire is utálják sokan –, a korszak legmeghatározóbb sorozata volt, ami bebizonyította, hogy nemcsak az ügyvédes-nyomozós-orvosos darabok lehetnek sikeresek, csomó nézőnek igénye van az erős mitológiával, központi szállal, rejtéllyel rendelkező high concept sorozatokra.
Kép az eredeti posztból
Viszont a csatornák akkor ezt még nem annyira fogadták el, ezért az írók bedobtak egy csomó kisebb, egy-egy nap alatt megoldható konfliktust. Ezek közül néhány meg is valósult – a haldokló rendőrbíró, a fegyveres bőrönd megtalálása, a Michael–Jin–Sun-háromszög. Csomó ötlet viszont sosem, pedig elég érdekes koncepciók is voltak:
- Shannon szexuális szívességeket tesz egy tubus napkrémért, ami hamar a legértékesebb ingóság lesz a szigeten
- Vincent, a kutya valamiért megvadul
- Sawyer épít egy lepárlót
- Hurley hasa megfájdul, mert romlott kókuszdiót evett
- napfogyatkozás a szigeten, ami két napig tart
- a part közelében különösen intelligens delfinek bukkannak fel és támadják meg a túlélőket
- egy pusztító hangyasereg megsemmisíti az élelemtartalékokat
- Sayid megbirkózik egy óriási kígyóval
- egy tengeralattjáró felfut egy közeli korallzátonyra
Sziget =/= Purgatórium
A sorozat temészetfeletti jelenségei miatt viszont elég hamar felmerült az egyik legnépszerűbb elmélet, miszerint a sziget valójában egyfajta purgatórium. Grillo-Marxuach viszont ezt – hasonlóan más készítőkhöz – egyértelműen tagadta:
A sziget nem a purgatórium. Soha nem is volt az, és soha nem is lesz.
Ennek ellenére a sziget és az egész sorozat – személyes véleményem – hatásmechanizmusában mégis pont ugyanúgy működik, ahogy egy purgatórium. Elveszett lelkek – nemcsak azért Lost, mert lezuhantak egy szigetre – keverednek mindenféle kalandokba, néznek szembe önmagukkal és békélnek meg a sorsukkal.
Ez egy nagyon spoileres videó
Így épült fel a sorozat
Az író a poszt végén kifejti, hogy Isten is hat nap alatt teremtette meg a világot, és hiába mindentudó, valahogy mégsem jutott az eszébe, hogy társat teremtsen Ádámnak.
Ők a sorozatnál először megteremtették a világot. Aztán ebbe a világba jól kidolgozott, hibákkal teli, de érdekes karaktereket helyeztek. Ezután megteremtették a körülményeket, ahol ezek a karakterek interakcióba léphetnek egymással. Ezek után találtak egy módot, hogyan lehetünk tanúi a szereplők múltjának. Közben kitaláltak egy csomó ötletet, részletet, ami szükséges volt a sorozat működéséhez hosszú távon, és egy csapat ember később is folyamatosan dolgozott azon, hogy soha ne fogyjanak el ezek az ötletek.
Na és ezeken felül már tényleg csak menet közben találták ki a dolgokat.
[Bónuszként itt egy link azoknak, akik még mindig azon bosszankodnak, hogy mennyi megválaszolatlan kérdés maradt. Itt összeszedtek 663 ilyen rejtélyt, amiből 536-ot meg is magyaráznak.]
via Vox