Viszont a túlnyomó többségük nem fog rátok zúdulni a rádióból/tévéből, de ez is a jó bennük.
Viszont a túlnyomó többségük nem fog rátok zúdulni a rádióból/tévéből, de ez is a jó bennük.
Két nagyobb összeállítás is készült a napokban a tavalyi év legjobb magyar zenéiről: a vs.hu-nál a korábbi quartos hagyományt vitte tovább Rónai András és Puskár Krisztián egy 44 számos válogatással, az Index zeneblogja, a Stenk pedig az év húsz legjobb magyar lemezét rangsorolta.
A kettőhöz képest sok újat én se tudnék mondani (amúgy van átfedés a két lista között is), és ugyan én is adós voltam már egy magyarzenés poszttal, de most ezt a kettőt jó szívvel tudom ajánlani, némi kiegészítéssel.
Először is azzal, hogy aki felületesen követi csak a magyar zenét, sok olyan nevet nem fog találni, amelyek ismerősek lehetnének a Petőfi Rádióból vagy a tévéből. Miközben a megélhetési magyar pop-rock képviselői és a Nagy Öregek igazi csapásként beszélnek a lemezipart kicsináló internetről, addig rengeteg feltörekvő előadó sehol se lenne a YouTube, a Bandcamp, a Facebook és társaik nélkül. És ez tök jó dolog.
Ez nem új folyamat, de még tíz éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy együttesek komolyabb háttér és pénz nélkül ennyi mindenkihez el tudják juttatni a zenéjüket – igaz, jó eséllyel meggazdagodni sem fognak belőle, de hát akinek ez lebeg a szeme előtt, az menjen brókernek, nem igaz?
Ráadásul van itt minden: hiphop, elektro, indie pop, garázsrock és még sok minden más is. Ami nekem is feltűnt az idén, az az így vagy úgy pszichedelikus pop/rock hódítása itthon, kezdve a Middlemist Redtől a Gustave Tigeren át az említetteknél jóval kevesebb nyilvánosságot kapó Maxiimig. Sőt, még régebbi, korábban más műfajokban nyomuló előadók új lemeze is idetehető a sorban, mint Szalóky Ági vagy a Qualitons.
Kellemes meglepetés még a korábban amolyan Mumford & Sons-epigonnak tűnő Fran Palermo új kislemeze, ellenben a Terrible Tedről már a zenészek előélete alapján sejthető volt, hogy nem lesz rossz, és nem is lett az. A Dorothy's Legsnek pedig az idei, slágeresebb filmbetétdala is jó, nemcsak a korábbiak. De ezek csak az én kiemeléseim, van még sok-sok másfajta zene is, ahonnét ezek jöttek.
(Amit meg nem szabad elolvasni, azok a Stenk-cikk alatti kommentek, melyekben néhány gyepesagyú arról beszél, hogy aki angolul énekel, az nem is tekinthető magyar zenekarnak.)