Iszonyú vicces lehetett 1988-ban nyakatekerten leírni a magyar olvasónak, hogy mi az a kapitalizmus. P. Szabó József dél-koreai riportkönyvéből következik egy fergeteges részlet.
A távol-kelettel sokat foglalkozó újságíró 1987 decemberében járt Szöulban, hogy az első szabad elnökválasztásról tudósítson. Élményeiről 1988-ban jelent meg Hodori ötkarikával című könyve, a szöuli nyári olimpia idején.
Dél-Koreában két évvel korábban volt a rendszerváltás, mint Magyarországon, bár az elnökválasztást pont a katonai hatalom jelöltje, No Theu nyerte, az ellenzéki Kim Jongszam csak a következő, 1993-as választáson tudott nyerni.
De a lényeg az, hogy P. Szabó így mutatja be Szöul már akkor is pompás bevásárlóközpontjait:
A dél-koreai főváros legnagyobb áruházaiban, a Lottéban, a Midopában és a Sinszegében azonban szigorúan csak nézelődni szabad, vásárolni, főleg a kispénzű vevőnek a világért sem. A mostanság nálunk is oly sokat emlegett piaci viszonyokhoz Dél-Koreában sajátságosan hozzátartozik, hogy a nagyáruházakban minden sokkal, de sokkal drágább, mint például a Mjongdong főutcájának és sok-sok szűk utcácskájának kisebb-nagyobb maszekboltjaiben (habár a „maszek” szó itt pontatlan, mert Szöulban a nagyáruház is maszek, ez természetes, csak éppen a nagyáruházak tulajdonosa rendszerint valamelyik nagy kereskedőház, amely nem tévesztendő össze a kiskereskedővel).
Világos!