A munkásőrség utolsó évében is dübörgött a Munkásőrség Filmstúdiója, a szocialista félkatonai szervezet filmkészítő műhelye. Az Open Society archívuma 1989-re emlékezve kitett egy jó adag részletet ezekből a filmekből, amikben fura bajszos és egyenruhás férfiak és nők próbálnak úgy tenni, mintha éppen nem dőlne össze
A munkásőrség utolsó évében is dübörgött a Munkásőrség Filmstúdiója, a szocialista félkatonai szervezet filmkészítő műhelye. Az Open Society archívuma 1989-re emlékezve kitett egy jó adag részletet ezekből a filmekből, amikben fura bajszos és egyenruhás férfiak és nők próbálnak úgy tenni, mintha éppen nem dőlne össze az egész rendszer.
Két „sajnos” lesz ebben a posztban, az első az, hogy sajnos nem tudom beágyazni a videókat, úgyhogy át kell mindenkinek kattintania az OSA honlapjára, hogy olyan fantasztikus anyagokat nézzen, mint a Közelharc – oktatófilm vagy a Harcászati gyakorlat – Berettyóújfalu.
A másik az, bár lehet, hogy ez nem sajnos, hanem szerencsére: 1989-ben ötéves voltam, úgyhogy semmit sem fogtam fel ebből a tényleg elmeroggyant őrületből, amit a munkásőrség megtestesített. Most utólag nézve úgy érzem magam, mintha észak-koreai tudósítást látnék, megkérdőjelezhető arcszőrzetű férfiakkal. A kedvencem például ez az úr a közelharcos videóból:
Akit aztán nemsokára homlokon botoznak.
A videóknak az egyébként az a bájuk, hogy megvan bennük a tévés riportkészítés eszköztára és az a bénaság, ami a szocializmus home videóiból árad. Pont a közelharcosban az operatőr hosszan instruálja a szereplőket, és 25 év elteltével sem vágta ki ezeket senki belőle. Az OSA így ír az archívumról:
Az itt látható filmrészleteket az OSA Archivum gyűjteményében szereplő Munkásőr Filmstúdió hagyatékának 1989-re vonatkozó filmjeiből válogattunk. A zömmel videotechnikával, U-Matic kazettákra forgatott felvételek egy különös, személyes nézőpontból dokumentálják a Munkásőrség működésének utolsó évét.
Egyfelől, a Stúdió munkatársai (jórészt maguk is munkásőrök), mintha mi sem történne körülöttük, folytatják az előző évtizedek típus propagandafilmjeinek gyártását (lásd A Csongrád megyei törzsgyűlés, Moszkvai impressziók, Eskütétel). Másfelől, igyekeznek az aktuális politikai változásoknak is megfelelve, családias-bajtársias hangulatú beszélgetéseken elemezni a változásokat (Mit akarnak a reformkörök?, Hazai tükör, Háttérbeszélgetés az utánpótlásról). E két alaptípus mellett néhány, leginkább a "házimozi" műfajához tartozó eszközzel és stílusban készült, soha nem látott felvétellel is jelentkeznek (Grósz Károly látogatása, Rendőrségi gyakorlat, Költözés).
1989-ben a Munkásőrség Filmstúdió munkatársa kiment az utcára, és megkérdezte Budapest polgárait, hogy szükség van-e még a munkásőrségre. Az volt az első válasz, hogy mindenképpen. A munkásőrséget egy évvel később lefegyverezték és feloszlatták.