Az ünnepek klassz dolgok, még akkor is, ha teljesen érdektelen hülyeségek esetenként. Most nem a húsvétra gondolok, az fantasztikus.
Az ünnepek klassz dolgok, még akkor is, ha teljesen érdektelen hülyeségek esetenként. Most nem a húsvétra gondolok, az fantasztikus.
De tényleg. Ez a krisztusi sztorit, tojást tojó nyulat, vödör vízzel, szódásszifonnal locsolást és finom sonkákat összemontázsoló hétvége akkora proto-tumblr, hogy Jeff Koons beleszédülne. Én például a május elsejét is szeretem, ahogy évről-évre magabiztosan hoz egy szabadba kimenős, sörözős, kolbászozós napot. Hogy mi az oka, annyira nem számít, a cél a lényeg. Ahogy a hétvégék tagolják a heteket, úgy a piros betűs ünnepek az éveket. Még felemlegetni is lehet a jobban sikerült napokat évről évre.
Az állandóság mellett azért az ünnepnapok fontos ismérve az is, hogy a közösség nagy többségének azonosulási lehetőséget adnak. Tehát míg a karácsonynak legalább egy profán verziójával azért mindenki tud valamit kezdeni, addig a sportújságírók napjára – bár tök jó apropó lenne arra, hogy július másodikán egész álló nap olyan kifejezéseken mélázzunk a grillsütő mellett, mint a „mattolni az ellenfél portását" – azért jobb, ha csak a szerkesztőségekben koccintanak. Nem maradhatunk otthon minden nap.
A piros betűs ünnepeket általában az adott politikai berendezkedés határozta meg. A rendszerváltás idején például mentek a levesbe az olyan szabadnapapropók, mint a nagy októberi szocialista forradalom vagy a felszabadulás ünnepe. Ellenben lett október 23. és mindenféle egyházi izék, kicsit ilyen kivagyi jelleggel, de ez most mindegy is, keresztény ország vagyunk, na. Az viszont egyértelmű, hogy míg mondjuk a Valentin-nap körül hatalmas a buzz, addig pünkösdhétfőn csomóan minden gond nélkül elindulnak munkába. Ez azért jelenthet valamit.
Szerintem olyan tízévente meg lehetne kérdezni az embereket, hiszen ebben tényleg mindenki kompetens, hogy mégis mely napokon maradnának otthon szívesen. Évtizedenként egy-egy változtatás igazán beleférne, ha van valami országos szinten szimpatikus dolog. Aztán ha kiderül, hogy csak egyszeri fellángolás volt a Nagy Magyar Csillámporszórók és Óriáscsúszdázók Éjszakája, a következő körnél simán ki lehetne penderíteni naptárból, majd vissza lehetne kérni helyette a tanácsköztársaság ünnepét vagy valami más vintázs mókát.
Amíg nincs ilyen teljes körűben, addig – tádámm – itt is van a Cink kívánsággépe. Tessék választani tízet ezek közül, aztán a locsolkodás után jövünk az összesítéssel!
Kép: AP Photo, MTI, Peter Komka