Mindig rettenetesek voltak a világbajnokságok hivatalos dalai vagy csak Shakira elvette az eszünket?
Mindig rettenetesek voltak a világbajnokságok hivatalos dalai vagy csak Shakira elvette az eszünket?
Pár napja jelentette be a Sony, Ricky Martinnal közösen megpróbálják a 2014-es brazíliai focivébé egyik dalát a közösség erejével megtalálni, azaz lehet nekik küldözgetni ötleteket, a legjobbat kiválasztják, Martin elénekli, 2014 végére pedig borzalmasan elege lesz majd belőle az egész világnak. Mint ahogy az összes hivatalos vébédalból is. Volt olyan pillanat az életetekben, amikor arra gondoltatok, most azonnal meg kell hallgatnom Shakirától a Waka Wakát? Vagy hogy mennyire jó volt 2002-ben Anastacia-tól a Boom? Sőt, most rögtön mondjátok meg, mi volt a Boomnak a dallama. Vagy csak mondjatok belőle egy szót, ami nem a boom.
Mert tulajdonképpen mi is a hivatalos VB-dal, mint sem vállalati szinergia? Legalábbis én nem gondolom, hogy Japán és Dél-Korea közös vébéjét a legjobban Evangelosz Odüsszeasz Papathanassziu, azaz Vangelis hivatalos himnusza és Anastacia hivatalos dala határozta meg. Az utóbbit tényleg 10 perce hallgattam meg, de egy büdös hangra sem emlékszem belőle. Arra mondjuk emlékszem, hogy Ricky Martin 1998-ban a rövidéletű latin-revival kellős közepén egy egész világot terrorizált a Cup Of Life nevű szörnyűséggel, és úgy tett mintha elfogadható lenne, hogy egy dalnak csak a Go! és az Allé! szavakból áll a refrénje. De ott van például K'naan
Hivatalos vébédalt 1962-tól jegyeznek, 1998-tól pedig készült hivatalos himnusz és dal is. Itt van egy maréknyi azokból, amiket tényleg meg lehet többször is hallgatni. Ilyen vagy olyan okokból.
Los Ramblers: El Rock del Mundial (1962, Chile)
5 év késéssel összegyúrni a Jailhouse Rockot és az öltönyös rocknrollt nem pont egy vagány húzás, viszont legalább a Los Ramblers spanyolul énekel, ha már egyszer a vébé éppen Chilében van.
Lonnie Donegan: World Cup Willie (1966, Egyesült Királyság)
Először tegyük túl magunkat azon, hogy a szám címe azt jelenti, Világkupa Kuki, aztán meg értékeljük, hogyan szólt a szurkolói popzene 1966-ban, még mielőtt összeszerveződtek volna a legsúlyosabb firmök. Például úgy, hogy amikor a végén lassan beúszik a közönség hangja, akkor nem huhogás vagy ordibálás megy, hanem olyan kereplés, amit legutóbb cirkuszban hallottam hatéves koromban.
Maryla Rodowicz: Futbol (1974, NSZK)
Mücsoda? Lengyel énekesnő énekli az NSZK vébé dalát? Én sem értem teljesen, de nem vagyon Rodowicz-szakértő egyáltalán. Egy blogposzt szerint inkább a keleti blokkban volt népszerű, akkoriban éppen a folkos, Halász Judit-szerű dalai miatt. A lengyel Madonnának is hívták, mert legalább annyi stílust próbált ki magának, mint az amerikai párja. Mondjuk Madonna írt már vicces szövegű számokat, de biztos egyiknek sincsen ilyen vicces, Google Translate-tel magyarosított szövege, mint a Futbólnak:
Labdarúgás labdarúgás labdarúgás játék ma az egész világon
mert egy jó játék egy szép dolog
az esélye a sok is
Ami futball a futball, mindenki tudja, mindenki tudja,
mindenki tudja, hogy mit jelent
kitörni a helyüket, sikoly cél
A játék gólt
Lejátszás a játék
Lejátszás fair play, a tisztességes játék
Ennio Morricone: Anthem (1978, Argentína)
Morricone pont 1978 környékén kezdett belefutni Hollywoodba, előző évben az Ördögűző második részének, '78-ban meg Terrence Malick zseniális Mennyei napokjának készítette a zenéjét. Az argentín vébé dalába nem ölhetett annyira sok energiáját, mert igazából pont olyan, ahogy az ember elképzel egy Morricone-filmzenét, van benne kórussal huhogás, fuvola, a kor elvárásainak megfelelve diszkóritmusban. Táncolni pont nem lehet rá, viszont el lehet képzelni, mennyi olyan maciparti aláfestő zenéje lehetett, mint amit a vébé hivatalos posztere ábrázol.
Stephanie Lawrence: Special Kind Of Hero (1982, Mexikó)
Stephanie Lawrence egy angol musicalszínész volt, aki a színpadon eljátszotta Evitát és Marilyn Monroe-t, aztán 2000-ben májelégtelenségben elhunyt. Ennél szomorúbb karrierösszefoglaló mondatot régen írtam. A szám pedig kicsit olyan, mintha a Take My Breath Away-ből lopták volna bizonyos részeit, a bökkenő csak az, hogy a Top Gunig még 4 évet kell várni. Az a folyamatosan a telefoncsörgésedre emlékeztető csilingelés viszont tiszta Everywhere a Fleetwood Mactől. Amire megint csak 1 évet kell várni. Azt sem értem teljesen, hogy egy mexikói vébének miért egy angol énekesnő adja a dalt, de ezen azt hiszem minden négy évben meglepődök.
Gianna Nannini & Edoardo Bennato: Un'estate italiana (1990, Olaszország)
Giorgio Moroder diszkócsászár és bajuszkirály 1978-ban Oscar-díjat nyert az Éjféli expressz filmzenéjével, de a kilencvenes évekre kicsit megkopott a varázsa. Ez a nyálas olasz ballada egy Charlie-hangú asszonytól és egy tipikus mediterrán bájgúnártól pont a cikisebb dolgait (például gitárszóló) emeli ki. Viszont a klipje annyira 1990, hogy idáig érzem a pot-pourrit.
R. Kelly: Sign Of The Victory (2010, Dél-Afrka)
A Waka Waka mellett szerencsétlenül eltörpült R. Kelly felhőbokszolós, nyálas, de azért nagyon is szerethető száma. Én elfogult vagyok Robert Kelly-vel, az egyik kevés zenészek egyike, akinek elolvastam az önéletrajzát, és hát ha vannak emberek a szakmában, akiknél egyeneses arányos a siker és a néha mindent elnyomó ambíció és egó, az biztos ő. A Waka Wakánál kevésbé kellemetlen a Sing Of The Victory, közreműködik a Soweto Spiritual Singers kórusa, a klipben Kelly meg tényleg úgy néz ki, aki egész életében Afrikába vágyott.
Címlap: AP