Új halfajok születnek a Kongó feneketlen örvényeiben

Ha van egy folyó, és van benne egy hal, akkor az oda úszik, ahova akar, nem? Általában igen, de a Kongó nem olyan folyó, mint a többi, és ennek érdekes következményei vannak.

Ha van egy folyó, és van benne egy hal, akkor az oda úszik, ahova akar, nem? Általában igen, de a Kongó nem olyan folyó, mint a többi, és ennek érdekes következményei vannak.

Advertisement

A folyó

A többi folyó életének teátrális szakaszát nem a torkolat környékén kell keresni. Ahogy a folyók lejönnek a hegyekből, zúgó forgatagokból lomha, hömpölygő kígyókká alakulnak, hogy aztán valamikor elérjék a tengert. A Kongó is ezt tenné, ha vízgyűjtő medencéje nem egy több száz méteres magasságba emelt, óriási katlan lenne Afrika szívében, amelynek peremét akkor kell áttörnie, amikor már a világ második legnagyobb folyójává hízott.

Advertisement

A műsor a Malebo-tó alatt kezdődik, ahol az 500 négyzetkilométeres, sekély medencévé szélesedett folyó hirtelen összeszűkül, és elindul, hogy megtegye a tengerig vezető maradék 350 kilométert. A Kongó átlagos vízhozama itt másodpercenként 40 ezer köbméter. Ez a víz 13-szor annyi, mint amennyi a Dunában volt ma Budapestnél, és egy helyenként akkora mederben kell elférnie, mint a Dunáé Budapestnél. A rettenetes víztömeg ebben a szurdokban kilométerenként körülbelül egy métert zuhan, de van olyan szakasz, ahol hatot.

A halak

Az Alsó-Kongó fortyogó kanyonjában 300-nál is több halfaj él, ami kirívóan sok. Ennyi faj olyan helyeken van, ahol a környezet izolálja egymástól a populációkat, hogy aztán azok külön fejlődhessenek tovább. De mi történik egy folyóban, ahol elvileg ugyanaz a víz folyik parttól partig? Ezt kezdte el vizsgálni néhány éve Melanie Stiassny amerikai halbiológus, és arra a megdöbbentő felfedezésre jutott, hogy az izolációt maga a Kongó okozza: a fortyogó, örvénylő víztömeg.

Advertisement

Nem volt egyszerű a vizsgálat:

Advertisement

A parafadugóként röpködő ember a kis piros hajóban Trip Jennings vadvízi kajakos és filmkészítő, aki a biológusokhoz csatlakozva végigment a vizsgált folyószakaszon, radarral felszerelt kajakjával. Először derült ki, hogy mégis mi van a szörnyű forgatag alatt. Az, hogy helyenként 200 méternél is mélyebb szakadékok, és hogy a víz odalent a felszínnel akár ellentétesen is folyhat, méghozzá nagyon vadul, helyenként 15 km/h-val.

A tudomány

A vízből falak lesznek, olyan erővel és olyan mennyiségben áramlik, hogy azon nem jutnak át a halak. Hogy ez tényleg így van, úgy derült ki, hogy a kutatók külsőre ugyanolyan halakat fogtak a folyó két partján, majd megnézték a DNS-üket. Az egyik, amit néztek, a Teleogramma brichardi volt, a bölcsőszájúhal-félék családjába tartozó, csak itt élő kis hal. A jobb és a bal parton fogott állatok DNS-ében 5% különbség volt, ami hatalmas, és azt jelenti, hogy a szemre megegyező állatok soha nem találkoznak, szexről szó sincs, holott az egyedek néhány száz méternél nem élnek messzebbre egymástól. Ahogy egy hegylánc, úgy egy áramló vízfal is örökre elzárhatja egymástól egy faj két populációját, elindítva a fajképződést:

Persze nem kell a víz alá bukni, hogy lássuk a Kongót, ahogy fajokat hoz létre. Két legközelebbi rokonunkat, a csimpánzt és a bonobót is a Kongó választotta ketté: a bonobók a bal parton élnek (azaz a folyó nagy sarlójától délre), a csimpánzok a jobb parton, és mióta Kongó a Kongó, soha nem találkoztak.

Vélemény, hozzászólás?