Újabb végtelenül kínos akciót hajtott végre a magyar diplomácia. Ezúttal a finn sajtót oktatták ki arról, hogy nem elég kiegyensúlyozott. A poén most az volt, hogy ezt egy volt újságíró művelte.
Újabb végtelenül kínos akciót hajtott végre a magyar diplomácia. Ezúttal a finn sajtót oktatták ki arról, hogy nem elég kiegyensúlyozott. A poén most az volt, hogy ezt egy volt újságíró művelte.
Urkuti Györggyel együtt dolgoztunk a Forró Tamás-féle Világgazdaságnál a kilencvenes évek közepén. Urkuti teljesen normális, sőt lelkes újságíró volt, de ezt a korszakot úgy látszik kioperálták az agyából, most ugyanis ő is beszállt a központileg elrendelt, abszolúte öngyilkos "gyalázzuk a helyi sajtót, hogy jobb sajtónk legyen"-taktikába.
Lassan kezd leesni, hogy a magyar kormány miért tesz úgy, mintha látszatra debil lenne, vagyis miért utasítja a diplomatáit, hogy ha a magyar kormányra sérelmes cikket észlelnek a sajtóban, indítsanak kőkemény támadást, és kérjék ki a dolgot Magyarország nevében. Tisztán belpolitikai okokból csinálják, hogy a híveik körében fent tudják tartani az ostromlott vár vagyunk-érzést, ami amúgy is fontos, választások előtt meg főleg. Eddig erre nem jöttem rá, ezért nem értettem, miért hozza a kormány lehetelen helyzetbe az országot a külföldi lapokban azzal, hogy a lapok szerzőit gyaláztatja a diplomatákkal.
Újságírót, sőt egy ország teljes sajtóját betámadni pont annyira észszerű taktika, mint egy felállt rohamrendőr-sorfal előtt hangosan elénekelni a Böiler slágerét, a Rendőrökön bosszút állni-t.
Ezt Urkuti György egészen pontosan tudja, hiszen egyrészt nem ostoba, másrészt újságíró volt egykor. Ő is emlékszik, hogyan kezelte az ember az újságírózó olvasókat vagy bármiféle ügyfeleket. Ő sem akarhatja, hogy Magyarországról olyanokat mondjanak a finn szerkesztőségekben, mint mi annak idején a félcédulás újságírózókról. Márpedig az ilyenekkel semmi mást nem lehet elérni.
Az eset másik főszereplője, Richly Gábor követségi tanácsos miatt is szomorú vagyok, mert ő meg az osztálytársam volt a gimiben, és annak ellenére, hogy a piaristáknál már akkor megvolt a hangulat a szélsőséges politkai örjöngéshez, ő sosem volt olyan, hanem ellenkezőleg, csendes és kedves fiú volt, és hatalmas King Crimson és Pink Floyd-rajongó, amikor minket többieket maximum Sabrina csöcsei izgattak. Na nem mintha akkoriban eszembe jutott volna, hogy újságíró leszek, de annál még kevésbé tudtam volna elképzelni, hogy a Richly fog elfogultsággal vádolni finn újságokat.
[via 444]