Az orosz atomfegyvergyártásnak otthont adó szibériai városok zöme a kilencvenes évekig a térképeken sem szerepelt, címereik azonban cinkosan odakacsintanak – ha valaki érti az atommal, interkontinentális ballisztikus rakétával és medvével végzett kacsintást.
Az orosz atomfegyvergyártásnak otthont adó szibériai városok zöme a kilencvenes évekig a térképeken sem szerepelt, címereik azonban cinkosan odakacsintanak – ha valaki érti az atommal, interkontinentális ballisztikus rakétával és medvével végzett kacsintást.
Felső sor: Sznyezsinszk, Obnyinszk, Szeverszk, Ozjorszk, Trjohgornij
Alsó sor: Zseleznogorszk, Szarov, Novouralszk, Zarecsnij, Zelenogorszk
A témáról William Langewiesche írt nyolc évvel ezelőtt egy elég érdekes cikket, a How to Get a Nuclear Bombot (Hogy szerezzünk atombombát), mely később Atomic Bazaar című könyvében is megjelent. Arról szól, hogy egyrészt micsoda kupleráj volt ez az egész atomváros-hálózat a Szovjetunió széthullása után (kupleráj=sufnikban állt a hasadóanyag), másrészt hogy ennek ellenére csekély a valószínűsége, hogy bárki ellopott volna bármit (bármi=urán vagy plutónium).
Van egy rész az elején, amikor a szerző az orosz nukleáris bürokrácia egy magas rangú tisztviselőjével beszélget:
„Ha egy ország egyszer úgy dönt, hogy atomhatalom lesz, akkor a nemzetközi egyezményektől függetlenül azzá fog válni. Nem kell gazdagnak lenni. Nem kell műszakilag fejlettnek lenni. Lehetsz Pakisztán, Líbia, Észak-Korea, Irán. Lehetsz…” Elgondolkozott egy még ezeknél is abszurdabb országon. Azt mondta: „Lehetsz Magyarország.”
:-DDDDDDDDD
Az atomvárosok címereit Tallián Miklós gyűjtötte össze (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10).