A modern művészet Tumblr-es nagykövetét, Pauszköpködőt érte az a hihetetlen szerencse, hogy egy eddig ismeretlen Moholy-Nagy-képre talált a Vaterán. Az alig négy óra múlva lejáró aukció legmagasabb licitje eddig 12501 forint, ennyit pedig még a legmezeibb egységsugarúnak is megér ez! Vagy talán hamisítvány?
Át is adnám a szót Pausznak, aki milliszekundumok alatt rántja le a leplet a magyar Han van Meegerenről:
Nézzük meg kicsit közelebbről Moholy: Első Nagy Vaterás Képét a Vateráról.
Rögtön szembetűnő dolog az aláírása, mintha a szerző mindenképpen először ezzel akarná demonstrálni, hogy ezt bizony ő készítette, ezzel „kezdődik" a festmény a bal felső sarokban. Moholy legtöbbször a jobb alsó sarokban írt alá, néha a jobb felsőbe. A másik, hogy az aláírás bal felé dől, holott Moholy aláírásai mindig jobb felé dőlnek!
A kép formakapcsolatai nagyon vegyesek, disszonánsak Moholy ezidőtájt készült képeihez képest: a két okkeres, tussal átcikcakkozott, belül lekerekített sarokformák, és még a hosszabb, fekete L-alakú forma sem nevezhető Moholy saját, jellegzetes formaelemének, még ha talált papírfragmentumok lennének kollázsként, akkor sem igazán. A legfeltűnőbb és legkirívóbb a balról benyúló fekete ovális és a középső zöld kör kapcsolata: közös metsződésük piros! Moholy egyik legjellegzetesebb problematikája az áthatás vagy transzparencia jelensége, amit 1922-23-tól kezdve élete végéig festett és kutatott. Egy fekete és egy zöld áthatását tutira nem festette volna meg pirosra, valójában üvegszerű, diffúz, tompa áthatásokat jelenített meg, mintha színes üveglapok lebegnének egymás fölött a térben. Ez a korszaka persze még a nyersebb, dadaizmushoz közelebb álló időszak akarna lenni, de az áthatás színben nem működik, „nyelvtanilag" (színtanilag) hibás: a fekete és a zöld transzparenciája Moholynál soha nem lenne piros! Helyezzünk csak egymásra két ilyen színű fóliát! (Akkor inkább már negatívban, „kiütötte" volna őket: szubsztraktív = kivonó színkeverés.)
Ennek a korszaknak a főművei a Nagy vonatkép, a Kollázs IK és a Nagy kerék – Nagy érzésgép, amiken a kollázstechnika, a dadaista véletlenszerű formatalálkozások illetve a konstruktivista formaépítkezések szimbiózisa jelenik meg, és nem a transzparencia vizuális problémája.
A bordázott, vízszintes faktúrájú papír is inkább tűnik kortársnak, mint klasszikus korabelinek, amikor ócska csomagolópapírokra és deklikre festette ekkoriban a dolgait Moholy, nem pedig minőségi papírgyári termékekre…
Persze a minimálár nélküli aukció önmagában is elég gyanús volt:
Összehasonlításként:február 4-én a Christie's-nél kerül kalapács alá egy Moholy-kép egy zürichi magángyűjteményből. Irányára: $658,400 – $1,152,200!!!
Végül pedig 12 ezerért Moholyhoz jutni (amikor már 3 évtizede is a '20-as évek volt a legkeresettebb korszaka és kizárólag aukciókon jutottak hozzá a gyűjtők és múzeumok) csakis akkor nagy fogás, ha tényleg az a címe, hogy az Első Nagy Vaterás Kép!
A feltöltő egyébként Munkácsy-rajzot, (22 ezer forint) Benczúr Gyula-olajfestményt (46800 forint) és Korniss Dezső-művet (22500 forint) árul még. Az aukciók ugyan nemsokára véget érnek, de emlékük az Interneten örökké megmarad, ó, igen.