Régen minden jobb volt. Még a karácsony is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem évek óta egyre nehezebb ünnepi hangulatba kerülnöm. Néha egyáltalán nem is sikerül. Bosszant ez a dolog, úgyhogy végiggondoltam, mi változhatott meg.
A most következő lista tök szubjektív – bár több barátom mondta, hogy hasonló következtetésekre jutott –, távol áll tőlem, hogy a néplelket próbáljam analizálni.
1. Az ajándékkényszer
Régen is központi dolog volt az ajándék – akkoriban főleg az, hogy mit kapok, és nem az, hogy én mit adok. De akármennyire is nem fűlött hozzá gyerekként a fogam, mindenkinek kellett készíteni valamit. Készíteni, és nem vásárolni, főleg úgy nem, hogy ne egy pár zokni személyességével rendelkezzen a meglepetés.
A zokninak látványosan nem örülő srác forrása
Karácsonykor valamit adni kell, valami jót, viszonylag sok embernek. Nem sajnálok én senkitől semmit, szeretek örömet okozni másoknak, de egyszerűen nem vagyok olyan típus, aki az őrült évvégi hajtásban (2. pont) a tökéletes ajándékon öt percnél tovább bír agyalni. Van, akinek ez megy, van, aki imádja is csinálni, én nem.
Ilyenkor egyébként tipikus jelenség, hogy ahogy kifutok az időből, úgy csökken a leendő ajándék ár/érték aránya. Mert hát kifutok az időből, hiába fogadom meg minden évben, hogy hónapokkal korábban nekikezdek az ajándékvásárlásnak. Idén különösen béna voltam, 22-én kezdtem foglalkozni ezzel a kérdéssel, szerencsére még aznap be is tudtam fejezni.
2. A munka/egyetem
Valaha nemcsak az ajándékozás volt a különleges, hanem a szenteste és a szilveszter közötti csodálatos egy hét is, amikor nyugodtan lehetett lustálkodni. Ez a hét volt a Megváltás maga, nem a Kisjézus születése.
A kedves egyetemista üdvözlet forrása
Egyetemen jó esetben csak karácsony előtt és szilveszter után pár nappal, rossz esetben a két ünnep között is vizsgák vannak. A vizsgákra tanulni kell. A melóban hasonló a helyzet. Ha a két ünnep között szabadságon is van az ember, előtte-utána mindig nagy a hajtás, fel kell jönni abból az egy-két hetes leállásból. Az adventnek az elcsendesedésről kéne szólnia, ehhez képest ez az év egyik legpörgősebb időszaka. Más kérdés, hogy ha valaki hozzám hasonlóan élvezi a pörgést, akkor nem is biztos, hogy örülne neki, ha le kellene vele állnia.
3. A tovaszálló évek
Minél idősebb vagyok, annál gyorsabban telik az idő. Ezt megtanultam a nagymamám barátnőitől, akik ahányszor csak meglátnak, sóhajtoznak, hogy mekkorát nőtt ez a gyerek – dobpergés –, hogy rohan az idő!
Egy év gyerekként egy emberöltőnek tűnt, felnőtt fejjel csupán pár hónapnak. Bosszankodhatok, hogy most múlt el az előző, erre nyakamon a következő karácsony. Gondolom, ez relatív dolog: minél több időt megélek, az egységnyi idő annál kevesebbnek tűnik az összeshez képest. De tényleg olyan, mintha pár hete lett volna csak vége a nyárnak.
4. A görcsös rákészülés
Mostanában mintha még jobban ráfeszülnének az emberek a karácsonyra. Arra jutottam, hogy talán azért, mert egyre kevésbé érzik a karácsonyi hangulatot, ezért pánikba esnek és rágörcsölnek. Mert a karácsony a szeretet ünnepe, muszáj ezt átérezni, különben nincs is szívük, csak egy kis fekete pötty a helyén. Minél feszültebben akarunk valamit, annál kevésbé megy.
Ráadásul hónapokkal előre megkezdődik a felkészülés, ómenként kerülnek ki a plázákba az dekorációk, és aztán nincs megállás. Karácsonypara ON. Ehhez szorosan kapcsolódik a következő pont.
5. A giccs
A díszítésekkel és a borzasztóan giccses filmekkel, zenékkel mindig keményen sulykolják az emberbe, hogy jön a szeretet ünnepe, és olyan csodálatos dolgokat kéne érezni, mint amit az Igazából szerelem bájos kis szereplői éreznek. Teljesen valószerűtlen. Sok ember mégis vágyik rá, próbálja utánozni, hiába tudja, hogy mese, aztán csalódik, amikor kiderül hogy az élet nem így működik.
A képzőművészeti mérföldkő forrása
A modorosabbnál modorosabb szokásokról, borzalmas grafikákról és a falunap hangulatú vásárokról ne is beszéljünk. A Vörösmarty téren a tömegiszony fog el, nem az áhítat.
6. A globális felmelegedés
Nincs hó, jó idő van. Régen a karácsony előtti utolsó tanítási napokon mindig hógolyóztunk az osztálytársaimmal. Mostanában csak lapátolni szoktam a havat, azt is márciusban.
7. Politika és panaszkodás
Kezdődik a dolog a Télapójuk csak a kommunistáknak van c. slágerrel, aztán folytatódik a zsidózással hanuka kapcsán. Lassan már az elneresedett kokárdákhoz hasonlóan annak is politikai töltete van, hogy ki hogy köszönti ilyenkor a másikat. Volt már, hogy boldog karácsonyt kívántam valakinek, erre ő összeszűkítette a szemét és szemrehányó hangsúllyal válaszolta: áldott karácsonyt!
A komcsi Télapó forrása
És még szó sem volt a rengeteg politizáló rokonról. Ilyenkor az embernek végképp nincs kedve a szokásos fröcsögést hallgatni, mégis kénytelen. Az elmúlt egy év összes pletykáját, egészségügyi fejleményét és hivatali sorbanállásának, illetve szemétkedésének a beszámolóját.
8. A macera
Jönnek a kedves rokonok. A rengeteg sütés, főzés, takarítás. Anyu, én már felnőtt ember vagyok, a saját családommal akarom tölteni a szentestét (de hát mi vagyunk a te családod!). Úristen, lesz elég bejgli? A macska a nagymama 19. századi, kézzel festett karácsonyfadíszét pofozgatja. A három égősorból kettő kiégett, hol lehet égősort kapni december 24-én délután kettőkor?
Nálunk idén nagy izgalmak voltak az ajándékbontás előtti legszebb, legnyugisabb pillanatokban, ugyanis tűz ütött ki! A csillagszóróból lepottyanó szikra lángra lobbantotta az egyik ajándékom csomagolását. Pár másodperc beletelt, mire a füstszagot a vígan lángoló csomag-szőnyeg pároshoz kötöttük, de szerencsére egy másik ajándékommal gyorsan lecsapkodtam a lángokat. Pedig amúgy nekünk is van egy cuki kis asszonyoknak való tűzoltókészülékünk, de az kint volt a spejzban. A szőnyegnek annyi, de ennél nagyobb baj ne történjen.
A cuki cica forrása
Szóval az ezer apró nyűg. Nem mind személyes példa, és igazából nem is komoly problémák ezek, de sok ilyen van, és tömegesen bosszantóak tudnak lenni. Régen a karácsony egy önfeledt, problémamentes pillanat volt az életben, ma már tudom, hogy azért, mert mások kemény munkával azzá tették.
9. A műfenyő
A nyomi kis fenyő forrása
Tizenkét éve megvan az álkarácsonyfánk, kényelmes, praktikus, tiszta, egy idő után talán még környezettudatos is. Nincs szenvedés a befaragással, a tűlevelekkel, a vásárlással. Tényleg tök jó dolog. Kár, hogy fenyőillat nélkül nincs karácsony.
10. A változás
Gyerekkoromban volt egy megszokott rendje a karácsonynak. Évekig minden ugyanúgy ment, aztán lassan kezdtek megváltozni a dolgok, eltűnt a misztikum. Másik házba költöztünk, én is beszálltam a karácsonyfadíszítésbe. Anno három nagyszülőm is nálunk volt szenteste, idén már csak egyikük. Megváltozott a dolgok menete, elkoptak a hagyományok, megfakult a varázs.
Nem tudom, hogy idővel fog-e változni ez a dolog, ha egyszer én is családot alapítok, és megint lesznek gyerekek, akik számára a karácsony tényleg egy önfeledt és különleges nap. Remélem, igen. De addig is próbálom élvezni valamennyire, minél kevesebb butaság miatt aggódva, minél több dolognak örülve. Optimista vagyok, azt ígérik, nemsokára leesik az első hó.
A fenti világító Jézus forrása