A Jalopnikon hobbit űzünk abból, hogy olyan autókról mondjuk el, mennyire jók, melyeket aztán sosem forgalmaznak Amerikában. A BMW 420d pont ilyen, és Magyarország persze kap is belőle.
Bő tizenhárom milláért egy remek autó. Ezt ajánlja a BMW. És mielőtt jön a reflex válasz, hogy ennek feléért milyen kimaxolt Octáviát vett a sógor, halkan megjegyezném, hogy nem az embléma drága, hanem mondjuk a magyar állam. Ha a kétliteres turbodízel kupé eljutna az Egyesült Államokba, megállna tízmillió alatt ugyanezzel a felszereltséggel. Nem beszélve arról, hogy még így is olcsóbb, mint a budai nyelvhal.
Egy 4-es coupét elég jó birtokba venni. Az első pár órában persze félelmetes, mert széles, és nehéz megtippelni, hol kezdődik a parkoló furgon, és hol a méregdrága metálfény, de ez hamar elmúlik, a parkolásnál pedig segít a kijelző, sűrű pittyegés közepette.
Az emberek megnézik. Karakteres, főleg így, a feláras sport csomaggal. Az autópályán lehúzódnak, még csak gyorsan sem kell menni hozzá. Pedig ez a 184 lóerő 250 km/h-ig bírja szuflával. Ha meg nem tapossuk halálra, 5.7-et fogyaszt százon a nyolcsebességes automatával. Nem papíron, tényleg. Cserébe csúnya a hangja, és a gyári hifi is egy vicc.
A futómű viszont elnyeli a hibákat, ami kardinális kérdés itthon, a fék nagyon jó, a napfénytetővel megkoronázott beltér meg pont olyan igényes, mint a konkurenciáé. Hogy melyik tetszik, már ízlés kérdése.
13 millió, némi aprópénz, és a szalonból kigördülés után nagyon valószínű, hogy sokan néznek seggfejnek. De te ülsz egy jól kitalált BMW-ben, ők meg a buszt várják. Nem fog érdekelni.