A Watchmen írója A gyilkos tréfa nevű kötet végén kivégeztette Batmannel a legnagyobb ellenségét. Csak éppen senki sem vette észre addig, amíg Grant Morrison képregényes el nem mondta egy interjúban.
Az 1988 márciusában megjelent A gyilkos tréfa kánonnak számít, azaz ami történt benne, az hivatalosan a Batman-legendárium része, a kötetben történteket más képregények továbbgörgették. Ezek ellenére A gyilkos tréfa egy különálló sztori, azaz nincsen folytatása és nincsen előzménye sem, hacsak a több évtizednyi Batman-világot nem tekintjük annak. A cselekmény egy lehetséges okot talál arra, hogy miért lett Jokerből Joker: egy szerencsétlen, sikertelen, terhes feleségét egy háztartási balesetben elvesztő komikus segít pár rablónak betörnie abba a vegyiüzembe, ahol dolgozik. Batman megzavarja az akciót, a még-nem-teljesen-Joker pedig beugrik az üzem hulladéktárolójába. A vegyi anyagok kifehérítik az arcát, vörösítik a száját és zöldre festik a haját. A nap egyre groteszkebb fordulataitól és a saját torz kinézetétől a komikus megőrül. Alan Moore író szerint így született a Joker.
A gyilkos tréfának azonban csak egy része a flashback, nagyobb része a jelenkorban játszódik, amikor a Joker a saját sorsát próbálja demonstrálni azzal, hogy elrabolja Gordon főfelügyelőt és egy testi-lelki tortúrának veti alá. Célja az, hogy bebizonyítsa, egy nap alatt egy átlagos ember is képes elveszteni az eszét. Lelövi és egy életre megbénítja Gordon lányát, Barbarát, a felügyelőt pedig végighurcolja egy saját arcára formált vidámparkban. A történet végülis happy enddel végződik, Batman elkapja az utolsó pillanatban Jokert, megtalálja az eszét és erkölcsi tartását végig megőrző Gordont, sőt, a végén együtt nevetnek egy viccen, miközben a rendőrök kiérkeznek a helyszínre.
Volt ez a két férfi az elmegyógyintézetben és egy este eldöntötték, hogy nem szeretnek az intézetben élni. Elhatározták, hogy megszöknek! Szóval, felmentek a tetőre, és ott, egy kis kihagyás után látták a város háztetőit, amik a holdfényben egészen a szabadságukig elértek. Na, az első csávó, gond nélkül átugrott. De a barátja félt ugrani. Mert… Mert félt, hogy lezuhan. És akkor az elsőnek támadt egy ötlete. Azt mondta, hogy "Hé, itt a zseblámpám! Ezzel átvilágítok a két épület között! Sétálj csak a fénysugár mentén aztán majd ideérsz!" De a második csak a fejét rázta. "Mi-mit gondolsz? Bolond vagyok? Az út felénél lekapcsolnád!"
Vagy mégsem? Grant Morrison képregényíró nemrég leült egy podcastban beszélgetni Kevin Smith rendezővel és ő említette azt a lehetőséget, ami szinte senkinek nem jutott eszében A gyilkos tréfa végén. Hogy Batman nem nevet Jokerrel, hanem szépen lassan megfojtja, és ezzel végetvet több generációnyi ellenségeskedésnek.
Ami azért baj, mert Batman lényege, hogy nem öl meg senkit. Gyilkos fegyvert sem használ. Ha valaki nem olvasott egy Batman-képregényt sem, akkor ezt az elvet láthatta a Sötét lovagban is, ahol akkor sem öli meg a Jokert, amikor meglenne a tökéletes pillanat hozzá.
Viszont ha Moore sztorijában megölte Jokert, akkor végleg sikerült megtörni őt, sikerült a sárba tiportatni vele a saját erkölcseit és végleg behódoltatni őt a gyilkos akarátanak. Ahogy a Badass Digestnél írták, ez gyakorlatilag (FIGYELEM, 17 ÉVES SPOILER) a Hetedik, mielőtt még a Hetediket kitalálták volna.
Az elméletre Morrison hívta fel a figyelmet, de nem ő volt az egyetlen, aki először megemlítette. Julian Darius egy egész értekezést írt a kötetről, amiben felveti ugyanezt a dolgot, azzal a különbséggel, hogy Batman nem megfojtja a Jokert, hanem a történetben korábban már szereplő mérgezett tűvel végzi ki. Darius egyik bizonyítéka ez a néhány kocka:
A rajzokon egy dolog baromi fura, az, ahogy Batman a tenyerét figyeli. Miért kell ennyire bámulnia? Darius elmélete szerint lehetséges, hogy korábban egy verekedés közben egy mérgezett tű belefúródhatott, de nem sértette fel a bőrét. Ez az a pillanat, amikor Batman kibuherálja a tenyeréből, és ez lesz az a tű, amit a képregény végén elsüt. Darius szerint azért lehet a tű a megoldás, mert már láttuk, hogyan hat a méreg: egy pillanat alatt, az áldozatnak összecsuklania sincsen már lehetősége, ott hal meg abban a szent momentumban és abban a helyzetben, ahogy a méreg először éri.
A dolgot kicsit ködösíti, hogy a Bleeding Coolnak sikerült megszereznie a képregény eredeti forgatókönyvét, azaz azt a szöveget, amit Alan Moore leadott a rajzoló Brian Bollandnak. Ebben egy mukk sincsen halálról:
Persze ez nem jelent semmit, Moore volt és még mindig van annyira zseniális, hogy ártalmatlannak tűnő szavakkal képes legyen közölni valami olyasmit, amire csak neki volt szándéka.