Kihasználom azt a ritka alkalmat, hogy két hobbim találkozásáról írhatok. Az már gondolom kiderült korábban is, hogy a történelem világa nem hagy hidegen, most elárulhatom, hogy a képregényeket is nagyon szeretem. Bár ez így önmagában egy elég tág fogalom (mint minden művészeti ágra igaz állítás), és nem is igaz, hogy
Elképesztő sztorit osztott meg velünk egy olvasó, aki annyira felháborodott a lomtalanító gyerekre puskával lövő kispesti bácsin, hogy első dühében – nem, nem verte meg az öregembert, nem is jelentette fel, hanem az egészről rajzolt egy képregényt!
Csepella Olivér csak diplomamunkának szánta az írós-élőhalottas képregény első fejezetét, de aztán felkapta a média, és mindenki a Nyugat+Zombikat követelte a grafikustól.
A hazai közösségi finanszírozású netes projektek közül az egyik, ha nem a leggyorsabban beteljesülő kampány lett Csepella Olivér Nyugat+Zombik képregényötletének megvalósítása.
Felbolydult a magyar intenet, mikor kiderült, nagy képregény készülhet az élőhalottakat mészároló Adyról és Kosztolányiról. Most az derül ki mindjárt, mennyit ér a sok reblog meg lájk a gyakorlatban.