Az egyik legkedvesebb konteo szerint a Coca-Cola egy katonai cucc és azért van elterjesztve az egész világon, hogy ha ott megjelenik az amerikai hadsereg, akkor egy állandó minőségű italhoz jusson. Ha nem is szándékosan, de van benne valami: a junkpia az megbízhatóan ugyanazt hozza mindenhol. Nekem ez a Watt energiaital.
Nagyjából 150 forint körül van mindenhol. Bár van ennél olcsóbb és jobb is, ár-érték arányban ez a legmegbízhatóbb. Az Örsön reggelente a metróbejárat melletti bódé (hogy mondjuk azt a trafikot, ahol már nem árulnak cigit csak minden mást? bazár?) előtti sorban tuti, hogy minden második ember Wattot kér.
Na és tegnap felfedeztem, hogy van egy meggyes változata is cherry néven.
Igazából nem értem, miért kellett ennyit várni a nem tutti-frutti ízű energiaitalok megjelenésére, sokkal evidensebbek, mint az ízesített sörök, amelyekkel nagyjából egy időben kezdődött a forradalmuk. Hasonló arányban van köztük amúgy élvezhető lötty mint az ízesített sörök közt: a legtöbb gyümölcsös energiaital szerintem borzalmas. Kivétel mondjuk a bodzás Rise NRG, azt szeretem. Meg az almás Hell se rossz.
Szóval megörültem ennek a cseresznyés Wattnak, főleg, hogy egy árban volt a simával a CBA-ban (166 Ft). Az íze meg ha nem is elképesztően fantasztikus, viszont kifejezetten nosztalgikus. Egy az egyben Meggy Márka.
Mondjuk nekem gyerekkoromban a Márka, a Traubi, sőt a Róna is teljesen egybemosódott, nem egy adott brandet vettek nekem, hanem narancsot vagy szőlőt. De a meggymárka az valahogy megmaradt meggymárkának. És ez pont ilyen.
Jaj bocs, nem tudtam, hogy írni fogok róla, ezért véletlenül összegyűrtem a palackot. És nincsenek itt a Nak cuki műanyag hősei sem, amivel az energiaital-posztokat szoktuk illusztrálni, szóval be kell érnetek ezzel a petőfis fröccsalátéttel.