Lemondott Polgárné Vida Judit, a Fővárosi Törvényszék elnökhelyettese, mert a bíróság belső újságjában, a Kisbíróban, aminek főszerkesztője lett, híres íróktól plagizált. Nézd meg, a Kisbíró volt a legjobb magyar magazin! Dr Liszt Ágota sziklacsúcson pucsít benne!
Lemondott Polgárné Vida Judit, a Fővárosi Törvényszék elnökhelyettese, mert a bíróság belső újságjában, a Kisbíróban, aminek főszerkesztője lett, híres íróktól plagizált. Nézd meg, a Kisbíró volt a legjobb magyar magazin! Dr Liszt Ágota sziklacsúcson pucsít benne!
Hiába írta beköszöntő cikkében a radikálisan megújult Kisbíró főszerkesztője, hogy " az élet valóban (…) örök kikelet", illetve hogy "Kis gereblyét, ásót és bicskát is magunknál kell hordanunk", hiába fogalmazta át ugyanebben a cikkben a közútkezelők Miatyánkját "Ha mindent megteszünk az útjaink megóvásáért, és megtartásáért, biztosak lehetünk abban, hogy az út ugyanezt fogja tenni értünk", két lapszám után elvesztette az állását. Nemcsak a főszerkesztőit, hanem az elnökhelyettesit is.
A dolog erős összefüggésben állt azzal, hogy a dadaista módon értelmetlen, az élet mint kertészet allegóriát boncolgató főszerkesztői beköszöntő cikket Polgárné Vida Judit előtt Paolo Coelho egyszer már megírta.
Pedig, amennyit eddig láttam belőle, a Kisbíró elképesztően, sőt megdöbbentően menő lap lett/volt. Aki nem ismerné, egy belső terjesztésű, hírlevélszerű bírósági kiadványról van szó, ami az ezredforduló tája óta létezett az eredeti szerény formájában, bírósági híreket közölve. Aztán jött a Törvényszék új vezetése, Fazekas Sándor, az extrém bajuszt viselő elnök és emberünk, Vida Judit, és kitalálták, hogy a hírlevélből 60 oldalas, színes papírra nyomott, csillogó magazint faragnak. Vagyis már a címlapra nyomtatott "I. évfolyam" felirat is félrevezető.
Ki tudja, hogy az olvasóközönség kiszúrta volna-e, hogy a vezető bírónő, a törvény őre mások cikkeik közli a saját neve alatt, ha a lap nem kerül Pálmai Erika, a nyomtatott HVG újságírójának kezébe, de ő kiszúrta, hogy a beköszöntő, illetve egy strandolásról szóló cikk lopás. Emiatt mondott most le Vida.
A strandolós lopás aztán igaz vicces talány. Mert azt még valamennyire értem, ha egy irtó mélynek látszó, stratégiai pontokon nagybetűket is tartalmazó Coelho-pöcsködés – az ember vagy Építő vagy Ültető – annyira megtessen valakinek, hogy ellopja. Na de azt miért kell másoktól plagizálni, hogy a strandon jó dolog nyakig a homokba temetkezni és homokvárat építen? És hogy praktikus dolog szörfsortot húzni? Ez magától nem jutott Polgárné eszébe, de hála istennek ott volt az ausztrál Jean Kittson, aki ezt három éve megírta a Readers Digestnek.
Az egész sztori abszurd meg szupervicces, de abba azért ijesztő belegondolni, hogy az ufóagyú Polgárné emberek sorsáról dönthetett, és dönthet ezután is, mert persze bíró marad, csak máshol, sőt állítólag felfelé bukik, az Országos Bírói Hivatalig.
Egy biztos: a sziklaszirten pucsító Dr Liszt Ágota bírónő fotója miatt már megérte az egész hacacáré.
[Az illusztrációk Sándor Zsuzsa jogi blogjából vannak, aki remek posztot írt az ügyről. Animgif: rep4v4lleszurtnyul, via gpontadam]