Hiába telt el majdnem három hét azóta, hogy a hvg.hu óriási leleplezésként tálalta a dominózó romák vicces álvideóját, és két hét Gavra Gábor főszerkesztő lemondása óta, a helyzet tudomásunk szerint nem csillapodik a patinás liberális szerkesztőségen belül.
Hiába telt el majdnem három hét azóta, hogy a hvg.hu óriási leleplezésként tálalta a dominózó romák vicces álvideóját, és két hét Gavra Gábor főszerkesztő lemondása óta, a helyzet tudomásunk szerint nem csillapodik a patinás liberális szerkesztőségen belül.
Ellenkezőleg. Sokaknak ugyanis nehéz megemészteni, hogy a lap felrúgta az újságírás egyik legfontosabb alapszabályát, és kiadta egy informátorát, még akkor is, ha az csak egy MSZP-sajtófőnök volt.
Az utóbbi napokban több újságíróval is beszéltem onnan, illetve más szerkesztőségek tagjaival is interjúztam. Ezek alapján az alábbi kép kerekedett ki.
Abban – pletykaszinten feltétlenül – konszenzus van sajtókörökben, hogy az MSZP a választási csalásos videóval több szerkesztőségnél is házalt, mindenütt azzal a felütéssel, hogy akkor az övék az anyag, ha még aznap, vagyis október 18-án, pénteken estig lehozzák a cikket. Úgy tűnik, azért nyomultak ennyire, mert Mesterházy pártelnök ezzel a témával akart indítani a szombaton kezdődött pártkongresszuson. Ezzel egy kérdés máris eldőlt, miszerint az MSZP vezetői és Mesterházy tényleg annyira hülyék, hogy totálisan hittek a film valódiságában.
Azt nem tudom, hogy Gavra főszerkesztő tudta-e, a szocialisták miért sürgetik a videó leközlését, illetve belement-e bármilyen üzletelésbe. Nem feltétlenül kellett így lennie, több forrásom szerint egyszerűen arról volt szó, hogy az általában jól hasító hvg.hu a bajai ügyben le volt maradva, nem szállított nagy saját szenzációkat, az emiatt frusztrált főszerkesztő pedig annyira vágyott már valami nagy durranásra, amivel visszatérhetnek az élmezőnybe, hogy az elemi óvatosságot félresöpörve csapott le a videóra.
A HVG-ben a botrány kitörése után napokig senki sem tudta, honnan származik a videó és hogyan került hozzájuk, mindaddig, míg Gavra négy nappal később, 22-én, kedden erről be nem számolt a kiadónak. A belső vallomás – ha jól raktam össze a beszélgetések alapján – talán annak is volt köszönhető, hogy aznap jött ki az az MTI-közlemény is, miszerint a szocialisták feljelentése miatt nyomozó rendőrség meg fogja nézni az MSZP-székháznál lévő térfigyelő kamerák felvételeit. Vagyis Gavra, illetve a vele a székházban járó újságíró innentől tudhatták, hogy a dolog nemsokára úgyis ki fog derülni.
Ekkor nemcsak azért döbbentek le sokan, hogy főszerkesztői szinten üzleteltek a szocialista párttal, hanem azért is, mert még 20-án, vasárnap Gavra Gábor interjút adott a 444-nek, amiben azt mondta, hogy
A videót néhány nappal a pénteki publikálás előtt kapták olyan forrásból, aminek hitelességében a főszerkesztő szerint nem volt okuk kételkedni.
Azt, hogy Gavra szerint Déri Balázs, az MSZP sajtófőnöke olyan forrás, akiben nincs ok kételkedni, pofonként ért egy rakás embert a szerkesztőségben és a kiadónál. Másnap ki is jött a kiadó közleménye Gavra felmondásának elfogadásáról, amiben a "a bajai videófelvétel kezelésével, megjelentetésének körülményeivel súlyosan megsértette az 1979 óta megjelenő HVG alapértékeit, különös tekintettel a függetlenségre és a pártatlan tájékoztatásra" kitétel az MSZP-re utalt.
Talán ez a tény is, mármint hogy Gavra hiteles forrásnak nevezte az MSZP sajtófőnökét, közrejátszott abban, hogy azután kifelé napokig nem történt semmi, a szerkesztőségben és a kiadónál annál vadabb agyalás folyat arról, hogy mit lépjenek. A Fidesz közben rágalmazás miatt feljelentette a HVG-t. Aztán egy héttel később, október 30-án gyorsultak fel az események, amikor az M1 Híradója megkereste a lapot azzal, hogy úgy tudják, Gavra Gábor egy kollégájával bent járt az MSZP-székházban október 18-án. A híradósok nem beszéltek videóbizonyítékról, de a HVG szerkesztősége teljesen felbolydult, és lázasan próbálták kitalálni, mit reagáljanak. Ne kommentálják az egészet addig, míg ki nem jön a felvétel, ha kijön egyáltalán? Tagadjanak körömszakadtáig? De akkor óriási blama, ha valamelyik jobbos lap bizonyítékkal cáfolja őket. Vallják be, hogy ott jártak, de ne árulják el, hogy a videó miatt-e? Ne tagadjanak semmit, de érveljenek azzal, hogy az újságírók munkája már csak ilyen, gyanús helyekre is el kell menni a jó sztorikért?
Külön nehezítette a HVG helyzetét, hogy eddigre széles körben elterjedt az a pletyka, hogy a felvételt maga Mesterházy pártelnök adta át. Az meg nagyon rosszul hangzott volna, hogy a HVG főszerkesztője az MSZP elnökével üzeletel. A nagy gondolkodás vége az lett, hogy a kiadó egészen formabontó módon, egy, a hvg.hu-n lehozott közleményben fedte fel, hogy a felvételt Déri Balázstól kapta Gavra Gábor. A közleményben egyébként persze nem az önleleplezés valódi okaira, hanem a rendőrségi nyomozásra hivatkoztak. Ezzel persze még mélyebbre ásták magukat, hiszen ennél nincsen kamubban csengő mondat: "A HVG Kiadónak törvényben rögzített kötelessége együttműködni a rendőrséggel, megosztani a hatósággal a rendelkezésére álló információkat." Mindenki, aki látott már újságot, pontosan tudja, hogy a forrás eltitkolását törvény is támogatja, de még amikor nem támogatja, egy lapnak ez a kutya kötelessége, akkor is, ha adott esetben gyűlöli a forrást, sőt nem is tartja igazi forrásnak. A lelplezést ugyanis többen azzal igyekeztek alátámasztani, hogy Déri nem valamilyen klasszikus értelemben vett forrás, hanem egy igen erős érdekek által vezérelt politikai szereplő. Dehát a való életben a források töredéke talpig becsületes, valami törvénytelenségen felháborodó, a bizonyítékokat a saját rizikójára kiadó morális lovag. Sokkal jellemzőbb, hogy a forrás semmivel sem tisztább, mint akit éppen bemárt, de az önös érdeke éppen ezt diktálja. Fintorogni nem kell, az élet ilyen, és ha jól kezelik, akkor egy leggusztustalababb forrás is lehet hasznos, és segítheti az igazság kiderítését.
A HVG viszont nem bírta elviselni a kétségkívül szinte megoldhatatlannak látszó helyzet nyomását és "a kisebbik rossz" alapon megszegte az újságírás egyik alapelvét.
Tudomásunk szerint a forrás múlt heti felfedése óta sem csitult sokat a hangulat a HVG-ben., pont a fentiek miatt. Akikkel beszéltem, azoknak az egyik fele továbbra is teljesen elfogadhatatlannak tartja a forrás kiadását. Többb vezető munkatárs ezt meg is mondta a héten Szauer vezérigazgatónak.
Visszagondolva egészen abszurd, hogy mindez egy olyan videó miatt történik, ami a szocialista pártvezetőkön és egy főszerkesztőn kívül a világon senkit sem tudott volna becsapni.
update: Szinte ennek a posztnak az élesítésével egyidőben jelent meg a Kreatívon egy tök érdekes exkluzív interjú Szauer Péter HVG-vezérigazgatóval. Akit érdekel a téma, feltétlen olvassa el, én ide egy válaszát emelem be, ami a forrás leleplezéséről szól:
Több helyen is megkérdőjelezték, hogy helyesen cselekedtünk-e, és olyanokat is olvasni, hogy ezzel tönkretettük az oknyomozó újságírást. Ezek az újságírói reakciók érthetőek, hiszen az általános szabály szerint a forrás titokban tartása szent dolog, és mi is mindig ehhez tartottuk magunkat.
Ez azonban egy rendkívül speciális helyzet, mivel nagyon hamar kiderült, hogy a videó hamis. Megkeresett bennünket a rendőrség, hogy világosítsuk fel arról, hogyan került a videó a birtokunkba. A közélet tisztaságához fűződő érdek ez esetben erősebb, mint az informátor nevének titokban tartása, így nem láttuk indokolva megtagadni a választ.
A magyar oknyomozó újságírás jelentősen „forráskitett", ők aggódnak, hogy ezek után senki nem oszt majd velük meg információkat. Lényeges különbség van azonban egy önmagát, egzisztenciáját veszélyeztető forrás és a hamis videót átadó informátor között. Nem gondoljuk, hogy hasonló elbírálás alá esnek. Ha valamekkora esélye lett volna annak, hogy a videó valódi, akkor megtagadtuk volna a forrás kiadását. Az oknyomozó újságírás szempontjából unortodox döntést hoztunk, viszont egy bírói határozat valószínűleg ugyanerre kényszerített volna bennünket később.