Az Állam- és Jogtudományi Karon a doktoranduszok képviselőt választottak, de klónozták magukat a szavazók és a dolog végére egyötöddel többen lettek. Legalábbis ezt mutatja a szavazásról kitett eredeti beszámoló. Utánajártam.
Tök vicces érzés felhívni a volt egyetememet, mert végre nem kell kéztörve izgulnom azon, hogy sikerül-e elérni egy tanulmányi előadót, vagy a tanárt, aki hetente egy órát van benn fogadóórán, de nem emlékszem, hogy a hét második napján ötkor, vagy a hét ötödik napján kettőkör, és tényleg csak egy aláírás kell, hogy ne tiltsanak ki egy életre, amiért képtelen vagyok megkülönböztetni az nyelvtanilag helyes mondatok angol mondatok részeit különböző hülye gráfokon. Ebben a bekezdésben nincsen semmi önéletrajzi, ha ha. Szóval öröm felhívni az egyetemet, főleg, mert ahogy a taxitársaságoknál, rögtön egy automata veszi fel, de azzal a szöveggel, hogy:
Jó napot, ön az Eötvös Lóránd Tudományegyetem!
„Valóban? Akkor kapcsoljon engem!” – gondoltam magamban, 2 órával a telefonálgatás után, mert sajnos semennyire nem vagyok spontán vicces ember.
Most megpróbáltam megint, de az automata szövegét megváltoztatták.
Vissza a lényeghez. Az ELTE Egyetemi Doktorandusz Érdekképviselete most ősszel tartotta az általános képviselőinek választását. Most, hogy már így magunk között vagyunk, elmondom, hogy a kutyát nem érdekelte volna ez az egész. De kikerült a magyar tumblrre egy screenshot, amiben ott figyel a megfellebezhetetlen tény: az ÁJK-ról több szavazat érkezett, mint ahány választó van. Ráadásul közben valaki tumblren is hozzászólt, hogy ő nappali doktoranduszként ott sem volt, úgyhogy alapból gyanús, hogy 100 százalék felett van a részvétel.
Hogy műűűcsoda? Lehetséges ilyen? Rendes magyar internetező ilyenkor elkezd a mutyigombhoz nyúlni, rögtön elképzeli maga előtt az ülést, amikor szavaznak emberek egy cetlire, az urnát lezárják, de Mutyi Mátyás és Mutyi Magdolna még begyömöszölnek öt darab szavazólapot, az elszámolásnál meg megy a nagy himmegés-hámmogás, hogy igen, hát ennyien voltak, ennyi a szavazat, 115%, szép munka volt, mindenki jobban teljesített, haha, szerencsétlen bölcsészeknél 25,4% volt a részvétel, na meglátom, mikor lesz náluk egy rendes gólyatábor mostanában.
És tényleg csábító ennyiben otthagyni ezt az egészet. Megint egy dili a közoktatás háza tájáról, valami, amiből az Átlátszó Oktatáson van százezer, volt már gólyatábormutyi, telefonmutyi, szerint már mutyit is loptak a Pedagógiai és Pszichológiai Karról, vitték ki a szertárból nagy mutyizsákokban, aztán eladták a Kazinczy-Wesselényi sarkán a mutyituristáknak.
Úgyhogy megpróbáltam elérni bárkit az egyetemnél. Azért vettem ilyen szélesre a merítést, mert az ELTE Doktorandusz Önkormányzatának honlapján egy kanyi email-cím sincsen. Mint az ELTE telefonközpontjától kiderítem, nekik még mellékük sincs hozzá, sőt, azt sem igazán tudják, hogy kit keressenek. Úgyhogy kérem az ÁJK Hallgatói Önkormányzatát.
A Hallgatói Önkormányzatnál még nem hallottak a dologról, mármint a tréfás szavazási eredményről, itt most arra gondolok, hogy elsütöm: „pedig nagy vita bontakozott ki róla a tumblren”, de ez egyrészt nem igaz, másrészt meg lásd pár bekezdéssel feljebb. A HÖK-nél ugyanúgy tanácstalanok, mint én reggel a kávé előtt, úgyhogy azt tudják felajánlani, hogy írjak emailt az ÁJK HÖK-elnökének, Bubla Áronnak. Bubla Áron nevét gyorsan megguglizom az Átlátszó Oktatáson, megírom a levelet, aztán rájövök, hogy vannak már olyan megválaszolatlan leveleim, amiket az ukrán nagykövetségnek, a VII. kerületi önkormányzatnak, sőt, az állítólagos porszippantó Lazáry Viktornak is küldtem, úgyhogy erre sem biztos, hogy választ fogok kapni.
Viszont ha már Átlátszó Oktatás, akkor mégis szakértők dolgoznak ott, akik tudnak segíteni. Így is van, kolléga perceken belül küldi az aktuális telefonszámokat, már meg is van Ferdinandy Bence, az EDÖK elnökének száma, akit hívok is rögtön.
Annyira kívánom már a választ erre az egészre, hogy sikerül összevonnom a telefonos beszélgetéskezdések két nagy közhelyét, a „Rosszkor?” és a „Zavarok?” kérdéseket egy gyorsan elhadart összetett szóvá makognom. Ferdinandy-t természetesen nem zavarom. Amint rákérdezek a 115%-ra, úgy beszél, mint akinek egész álló délelőtt ugyanezt a kérdést kellett volna megválaszolnia.
Ferdinandy elmondja, hogy nincsen semmi mutyi a dologban. Ugyanis ebben az egészben nemcsak a nappali doktoranduszok szavazhattak, hanem a doktorjelöltek és a nemnappali doktoranduszok is, szóval hiába van ott megadva a táblázatban, hogy 33 nappalis szavazhat, ennél sokkal többen adhattak le voksot. Sosem gondoltam, hogy leírom azt egyszer, hogy „adhattak le voksot”, Szily László főszerkesztő azonnal hozzá is teszi, hogy soha, semmilyen körülmények között ne írjam le a voks szót.
Ferdinandy hozzáteszi, hogy szerinte is hülyén néz ki, meg kicsit szerencsétlenül, de ennyi a története a dolognak. Azt elfelejtem megkérdezni, hogy akkor miért nem tettek oda egy lábjegyzetet, hogy izgága bloggerek ne hívogassák őket naphosszat, de aztán inkább elbúcsúzok tőle, leteszem a telefont és próbálok arra visszaemlékezni, hogy én akkor sem foglalkoztam egyetemi szavazással ennyit, amikor még odajártam.