Eleget írtunk már a budapesti hamburgerpaletta legújabb üdvöskéjéről, az Október hatodika utcai Burger & Love-ról, de a pazar terméket meg fogja ölni a rendelés mellé kínált akadálypálya. És ez rossz lenne, mert a termék tényleg nagyon jó.
A Burger & Love hamburgere nagyon finom. Én nem vagyok annyira oda a hamburgerért, havonta-kéthavonta vágyom rá, de akkor szeretek nagyon, nagyon finomat enni, és a Burger & Love kapásból feljött a Pig 37 és a Black Cab mellé a budapesti élmezőnybe. Finom hús, finom zsömle, finom zöldségek, ahogy megírtuk, de a rendelési rendszert azonnal meg kell semmisíteni, mert nevetségesen és szükségtelenül bonyolult.
Szombat délután-estefelé voltam ott, úgy nézett ki a folyamat, hogy bementem, valami rettenetes, hét lépcsőből álló folyamatábra volt a pult fölött, amitől ledermedtem, de ekkor szerencsére mosolyogva üdvözölt a pult mögött álló férfi, akiről kiderült, hogy egy korábbi kedvenc éttermemben dolgozott sokáig.
Review of Test Data Indicates Conservatism for Tile Penetration. Fotó: Nagy Attila
Megkönnyebbülve elbúcsúztam az algoritmustól és klasszikus rendelésbe fogtam: azt mondtam neki, hogy egy hamburgert szeretnék, a nagyobbik húspogácsával. Mondta, hogy most csak a kisebbik van, és hogy – na erre már nem emlékszem. Nekifutottam még egyszer, hogy hát, izé, egy hamburgert szeretnék enni. Ezt eljátszottuk talán még egyszer, és egy kicsit már nyomasztó volt az egész, hogy itt vagyok én, az éhes ember pénzzel a zsebében, és itt van ő, a pénzért ételt kínáló másik ember, és hogy ugye nem fordulhat elő, hogy ez a két ember nem tudja megérteni egymást? És ekkor nyújtotta a fuldokló embernek a szalmaszálat, hogy egyébként amit kérek, az hellyel-közzel átfedi a Classic menüt vagy mit, mire felcsillant a szemem, hogy na, akkor egy olyat, nagy hússal, mire mondta, hogy hát sajnos csak kis hússal tudja adni.
Utólag összeraktam, hogy a Burger & Love-ban használt Heston Blumenthal-féle hamburgerhús-készítési technikával adott területű hengert kapunk, amiből egy méret vágható, ezért ha nincs nagy henger készen a konyhán, akkor nincs nagy húspogácsa. De életszerű elvárás egy budapesti hamburgerező vendégétől, hogy képben legyen egy hétéves BBC-s főzősműsor második évadjának második epizódjával, ami 2007. október 23-án volt megtekinthető az Egyesült Királyság televíziókészülékein?
Van az a híres idézet, amit Albert Einsteinnek szoktak tulajdonítani, miszerint a dolgokat olyan egyszerűvé kell tenni, amennyire lehetséges, de nem egyszerűbbé. A hamburger szerencsére nem elméleti fizika és az emberiség – azon belül is a londoni Dirty Burger – már feltalálta a lehetséges legegyszerűbb hamburgerezőétlapot, amit már nem kell egyszerűbbé tenni:
Ennek szellemében megpróbálom ezt a posztot is olyan egyszerűvé tenni, amennyire lehetséges, de nem egyszerűbbé:
- Nagyon finom a hamburger
- Nagyon bonyolult az étlap
- Maradjon ilyen finom a hamburger
- De legyen egyszerűbb az étlap
A címlapkép Rube Goldberg amerikai grafikus Professor Butts and the Self-Operating Napkin című rajza.