Azon morfondírozok néhány napja, hogy van-e olyan a politikában, hogy elévülés.
Azon morfondírozok néhány napja, hogy van-e olyan a politikában, hogy elévülés.
Mióta kijött a titkosszolgálati jelentés (vagy a jelentés egy része) arról, hogy került (kerülhetett) a nyilvánosság elé Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, szinte csak ez a téma megy a sajtóban. Na jó, van Ukrajna, Paks és rezsicsökkentés is, úgyhogy túloztam, mindazonáltal az utóbbi háromban van valami érdekes, az elsőben meg nincs. Sőt mi több: ez a szál a maga idejében is csak mérsékelten volt érdekes. Annyiban, hogy ha maguk a szocik voltak a szivárogtatók tényleg (amint azt a kezdetektől mindenki sejtette), hogy a fenébe mérhették fel ennyire rosszul a szöveg lehetséges hatásait és következményeit.
De ez is különös. Én például internettelenséggel járó vidéki hosszú hétvégéről jöttem haza azon a 2006. őszi estén, és bár felkaptam a fejem arra, hogy miket mondott ez a Ferenc, annyival zártam le a sztorit magamban, hogy oké, elmondta végre, amit eddig is tudtunk. Persze, hogy hazudtak (na és?), az a fontos, abba tudják-e hagyni, el bírnak-e kezdeni dolgozni. Aztán lefeküdtem aludni, és arra ébredtem korán reggel, hogy húha, ég a Szabadság tér.
A lényeg mégiscsak a tartalom volt, még inkább a következmények. Nem véletlen, hogy a tartalom annyira bejött a balon. Erős, őszinte (vagy őszintének látszó) szöveg volt, tökéletesen alkalmas arra, hogy felrázza a négy (minimum három) év semmittevésbe belepunnyadt szocialistákat. Csakhogy minden szöveg csak a maga kontextusában és közegében értelmezhető, csak ott működik igazán jól. Ami klasszul hangzik itt, vérlázítóvá válhat ott. Attól, hogy én (aki parlamenti tudósító és politikai újságíró lévén valamennyire tisztában voltam vele, mi töketlenkedés és láblógatás ment évekig) nem lepődtem meg az elkúrtukon, viszont több százezeren vagy millióan meglepődhettek. Ezt nem okoskodásból mondom, ellenkezőleg, arra akarok utalni, hogy a felhajtásnak (annyi minden máshoz hasonlóan, lásd például: rezsicsökkentés) nem én voltam a célcsoportja. Hanem azok, akik megdöbbentek, joggal döbbentek meg. Így torkollhatott az akció (előre a legkevésbé sem várt módon) zavargásokba és újabb négy (minimum három) évnyi szerencsétlenkedésbe.
Na és most ki a célcsoport? Mert az látszik, hogy (a rezsicsökkentéshez és Pakshoz hasonlóan) ez is kampánytéma lesz, nyolc év után is. Az a tippem, hogy a saját tábor lelkesítésén túl másra ez nem jó. Végül is ez is fontos: azok után, hogy a legszélesebb összefogással az Összefogás is lemondott az állítólagos közép szavazóinak megszerzéséről, a Fidesznek pedig a maga négy évével esélye sincs szavazókat gyűjteni onnan, a mozgósításon fog múlni minden. Ahhoz pedig kell, hogy minél több szó legyen a gonosz mumusról.
Orbánék 2002 és 2006, a két szuperszoros eredménnyel elbukott választás óta azt gondolják, soha többé nem szabad esélyt adni a véletleneknek. A nyomulásuk erről is szólt végig. Úgyhogy most semmit sem bíznak a véletlenre. Talán ennyi az egész.