Hát, emberek, végignéztem az elmúlt két hétben a Híd (Bron, Broen) c. svéd-dán sorozat mindkét évadját, néhány perce fejeztem be, és azt kell mondjam, én ilyet még nem láttam.
Hát, emberek, végignéztem az elmúlt két hétben a Híd (Bron, Broen) c. svéd-dán sorozat mindkét évadját, néhány perce fejeztem be, és azt kell mondjam, én ilyet még nem láttam.
Hozzá kell tennem, hogy a legkevésbé sem vagyok sorozatbuzi, az Onedin család óta csak az orosz Brigádát láttam rendesen (azt kétszer is), vagyis lehet, hogy vannak ennél is jobbak, vagy legalább hasonlóak, de kételkedem. Ha mégis, ajánljatok valamit.
Viszont nagyon régóta olvasok skandináv krimiket, Henning Mankell Wallanderjeivel kezdtem, több mint tíz évvel ezelőtt, akkor, amikor még egyáltalán nem volt divat ilyesmivel bíbelődni, az Animus is csak később kezdte kiadni Stieg Larssont, Nesbót és a többieket. Úgy gondolom tehát, hogy tudom, mit beszélek, amikor azt állítom, ez a Híd messze-messze túltesz bármelyik bűnügyi krimiregényen.
Bravúros mind a két történet, elképesztő az atmoszféra, perfekt a dramaturgia, szuperek a figurák, nagyszerűek a színészek, és a Choir Of Young Believers két lemezét is kénytelen voltam levadászni hirtelen. Az imént elolvastam a Comment:com interjúját Sofia Helinnel (ő játssza a malmői nyomozónőt, dán társát Kim Bodnia hozza), aki azt mondja, az első évad eleje tájékán pocsék kritikákat kapott, nem jött be az írástudóknak, amit csinált. Mit mondjak erre?
Száz szónak is egy a vége, nézzétek meg, ha még nem láttátok.