Én fogadnék, hogy a "Szingliből lett Anya" posztja nem egy igazi anya vallomása arról, hogy a Fideszre fog szavazni, hanem kampányeszköz. Újságíró írhatta, elárulja magát a kaminskifannizással. Ettől vicces, mert kis belátást enged a kampány szórakozató, sötét bugyraiba.
Miért szavaz Orbán Viktorra egy magát alapvetően liberálisnak mondó, két kisgyerekét nevelő fővárosi anya? A Szingliból lett Anya" bloggere erről mesél egy blogposztban, egész részletesen elemezve a saját motivációit. Igazi énblogtéma, amit érdekessé tesz a témaválasztás, hiszen sokkal kevesebben szoktak arról mesélni nyilvánosan, hogy miért a kormányra szavaznak, mint arról, hogy miért az ellenzékre. A poszt első olvasásra jól van megírva, egy negyven körüli anya nyílik meg előttünk a webnaplóban, aki korábban szingli és ellenzéki szavazó volt, de az évek során változott az élete, és bár önmagát alapvetően máig liberálisnak tartja, eljutott odáig, hogy nyugodt lélekkel szavaz a Fideszre. Üdítő ilyet olvasni a rengeteg ránk zúduló orbánozás között.
Minden irtó jól hangzik, de az egész mégis rettentően kamugyanús.
Eleve az, hogy a szerző a korábbi életszakaszáról mesélve saját magát szinglinek nevezi. Életem során rengeteg szinglivel találkoztam, sőt jómagam is éveken át űztem ezt a sportot, de soha, egyetlenegy alkalommal nem hallottam állandó partner nélküli embert önmagát leszinglizni. Ez egy olyan szó, amit újságírók hoztak divatba és csak ők, illetve a politikusok, meg talán a reklámszakemberek használják. A normális emberek azt mondják, hogy "nincs csávóm" vagy "nincs csajom" vagy "egyedül élek", meg ezer másfélét, de azt soha, hogy "szingli vagyok".
A szerző visszaemlékezéséből olyan figura bontakozik ki, aki nem a pártprogramokban, az egymással ütköző filozófiákban vagy a politika ideológiai árnyalataiban elmerülve szavazott a korábbi választásokon, inkább a jelöltek külsődleges tulajdonságai bűvölték el
– szavaztam egy nőre, aki mindig elképesztően csinos volt, ízlésesen elegánsan öltözködött, ápolt haj, konszolidált smink – erős rúzzsal, szép táskák.
– Még az sem tántorított el, hogy intenzív pletykák keringtek arról, hogy ő hányszor és kivel és a sármos üzletember férje hányszor és kivel lép félre…
– A fideszes jelöltre érdekes, már nem is emlékszem abból az időszakból. A kisgazda bácsira annál inkább. Lelkes volt és dühös és lendületes gesztusait egy-egy jól irányzott nyáldarab követett.
– És persze az MDF-es jelölt. Bele is szerettem. Találkoztunk párszor – miután nyilván neki is feltűnt, hogy mit keresek ott minden lakossági fórumán. Élveztem a vele töltött időt. Más céljaink voltak.
Aztán egyszer csak kiderül, hogy ez a valós politikától fényévnyire élő ösztönszavazó, mit tesz isten, halálpontosan tudja, hogy a Fidesz választási kampánystratégiájában milyen szerepe van a Blikk újságírójából Orbán Viktor legfontosabb sajtósává és személye körüli videósává lett Kaminski Fanninak:
Kaminski Fanni jó ötlet volt – akárki részéről is. Nálam bejött a stratégia: tetszett az Orbán család a magazin sok oldalán, jópofák a szelfik és igen, a Ráhel-esküvőről közölt képek adtak egy még jobb képet Viktorról is. Igen, tetszett, ahogy bekíséri elsőszülöttjét a templomba és látszik az az igazi emberi büszkeség az arcán. Igen, ez sem hatott volna meg úgy kb 8 évvel ezelőtt engem sem és igen, közrejátszik az is, hogy azóta az én apám is bekísért engem az oltár elé, és biztos, hogy ilyenkor visszacsatolom az általam átélt nagyon pozitív élményre az ő szép képüket és ezáltal ők is pozitívabbak az én szememben. Attitüd. Az ugyan mellékes, de nem, mégsem: ha szimpatikusak a gyerekei akkor ő sem lehet olyan rossz: Ráhel káprázatosan gyönyörű ruhát választott, a haja, sminkje és a választott cipő is tökéletes és hát a pasija is teljesen rendben van 🙂
Hát itt bukott el végleg nálam a kamuanya hitelessége. Azt, hogy mi Kaminski szerepe a Fidesz kommunikációjában, azt hogy ő a kapocs a Blikk, meg általában a bulvársajtó és a miniszterelnök között, hogy az ő nevéhez fűződik a sokéves Bulvár Viktor-offenzíva, ebben a mélységben kevesen tudják Magyarországon. Leginkánn újságírók, politkusok és politkusokból élők, plusz egy kevés igazán fanatikus médiafogyasztó. A politika napi gyakorlata iránt nem érdeklődő, jelöltekkel csak kúrás közben talákozó civilek nem.
Ha tippelnem kéne, most azt mondanám, hogy akár maga Kaminski is írhatta a posztot, amit érdemes elolvasni, mert ha az ember már gyanakszik, akkor baromi szórakoztató.
És ennél a befejezésnél tényleg nem létezik gyanúsabb. Elképesztő, hogy emberek mivel képesek tölteni az idejüket!
Nem követem a makrogazdasági folyamatokat, ez is tény. De van a környezetemben valaki, aki gazdasági szakember és az ő Fidesz szimpátiája sem volt mindig így: szóval az, akinek hiszek, és bízom az ő helyzetértékelésében – ő úgy látja, hogy a fő csapás az rendben van. Elhiszem.
De csak ha azt nézem, hogy most gyerekenkét 3 évig lehetek itthon gyesen (bár ezzel szakmailag nem tudok azonosulni) – mégis ez nekem jó. A férjem részesül a családi kedvezményben – ez nekünk jó.
Akkor miért ne szavaznék a Fideszre? Nincs reális összehasonlítási alapom, hogy jobban élünk-e, mint 4 vagy 8, 12 éve. Akkor egyedül, majd ketten éltünk 2 átlagon felüli magas fizetésből, most 4en élünk átlagon felüli fizetésből plusz gyesből. Akkor is volt és most is van devizahitelünk. Szívás, de ez van. Szültem 2 gyereket, nem a demográfiai érvek miatt és nem a magyarságért, hanem tökéletesen önző módon – magunknak.
Lenyúlják a pénzt? Lehet. Illúzióim nincsenek, már régóta. Persze, szar érzés volt azzal is szembesülni, amikor 6 évesen megtudtam, hogy nincs télapó, de azt is túléltem – egészséges pszichével.
Viktor egy diktátor? Igen, lehet. De markáns személyisége van, jó szónok és határozott irányvonalat képvisel, mindezt következetesen.
Én adok neki még 4 évet.
Addig is hátha megnősül/férjhez megy még 1-2 gyereke, születnek unokái, így Kaminski Fanni által a személyisége újabb rejtekeibe nyerhetek betekintést.
Ja, és az sem utolsó nyom, hogy ezt a nagy kitárulkozást a szerző a blog legelső és egyetlen posztjában tette meg.