Ennek a posztnak jó előre kitaláltam a címét, mert tényleg nem tudtam magam sem, hogy mit akarok. Viszont tájékozódásba kezdtem írás előtt, és ez el is döntötte, hogy megyek.
John Mayall, a brit blues atyja konkrétan 80 éves volt tavaly, és ennek ellenére rendületlenül koncertezik – Budapesten jövő hétfőn ad elő, az Akváriumban –, sőt új lemezt is csinált nemrég. Ezt persze nem hallottam, eleve nem annyira hallgattam őt az utóbbi években, évtizedekben, viszont kamaszkoromban bírtam, ahogy a bluest is általában. Akkoriban menő volt ez a műfaj mifelénk.
A 80 nem kevés, ha minden jól megy, ő lesz a legidősebb zenész, akit koncerten látok-hallok. Egyelőre Leonard Cohen a rekorder, 75 volt négy és fél éve, amikor az Arénában összefutottunk egy háromórás hangverseny erejéig. Szuper volt, írtam is róla újságcikket, de nemcsak én szerettem, és ez a szöveg jobb, mint az enyém, pontosabban kifejezi az egész mindenség lényegét.
Visszatérve Mayallra, az aktuális turné egyik eseményének setlistje döntötte el a dolgot. Mondjuk nem ócsó, de egye fene, egyszer élünk, oszt jó napot. Megyek jegyet venni.