87 éves volt. Itt olvashattok egy szép és rendes szöveget életéről és munkásságáról.
Én csak azt szeretném elmesélni még, hogy mifelénk a nyolcvanas években a Száz év magány volt a regény. Az igazán nagy regény. Valamiért sose jegyeztem meg, pontosabban nem tartottam fontosnak, hogy ki kap Nobel-díjat, Marquez volt az egyetlen, akit ez is kiemelt a tömegből. De nemcsak emiatt gondoltam azt, hogy ez az ember milyen szépen, milyen sűrűn ír, hanem azért, mert egyszerűen jó volt őt olvasni. Azt éreztem, hogy ez tényleg olyan igazi irodalom.
Akkoriban különben is komoly presztízse, népszerűsége, menősége volt a dél- és latin-amerikaiak nem kis részének, Julio Cortazartól Carlos Fuentesen át Mario Vargas Llosáig, benne voltak a levegőben rendesen. Érdekes egyébként, hogy aztán a nagyregényen kívül csak az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját olvastam tőle, a többit nem.
Lehet, hogy a Száz év magányt leszedem a polcról mostanában, hadd lássam, gyorsan szalad-e az idő, vagy nem annyira.