Igazából csak azért néztem szét a médiaszemélyiség Facebook-oldalán, hogy folytatódott-e röhejes háborúja az indexes Sixx ellen, de annál sokkal fajsúlyosabb szövegbe botlottam. Puzsér most Tomcatről és a Tolvajkergetők oldalának törléséről értekezik hangoskodva.
Mondjuk ezek a figyemeztetés nélküli törlések – bármelyik szegmensben forduljanak is elő, Tumblr-en, Facebookon, akárhol – engem is meg szoktak csodálkoztatni. Róbert így érvel:
Nem hiszem el, hogy újra meg újra abba a butaságba kell ütköznöm, amely szerint a facebook az egy magáncég, és azt töröl, amit akar. A facebook azon kívül, hogy magáncég, egy fontos társadalmi-közösségi platform, amely alapvető, alkotmány által szavatolt polgári jogokat nem korlátozhat.
Ahogy ahhoz is van némi közöm, hogy egy magántulajdonú vízmű milyen minőségű vizet szolgáltat a számomra, épp ilyen könnyen megállapíthatom, hogy egy facebook nagyságú szolgáltató önkénye már rendszerszinten veszélyezteti az emberi jogokat. Például azért, mert nincs alternatívája. Például azért, mert azt a száznyolcvanezer felhasználót az oldalad törlése után nem tudod magaddal vinni.
Ha a facebook törölt volna egy olyan bejegyzést, amely a jogászai szerint törvénysértő, egy rossz szavam se lenne. Ha a facebook garantálná Tomcatnek meg a haverjainak, hogy az oldaluk kedvelőit átmozgatja egy másik közösségi felületre, egy rossz szavam se lenne. Ha a facebook biztosítana egy választott bíróságot, amely néhány napon belül független és korrekt döntést hoz, egy rossz szavam se lenne. Csakhogy Magyarország a facebook szempontjából gyakorlatilag nincs a térképen, a Kárpát-medencéből pedig szinte lehetetlen egy ilyen szörny nyakára lépni.
Sokan jogászkodásra adják a fejüket, és azzal érvelnek, hogy Tomcat megszegte a szerződésben foglalt felhasználási feltételeket. Nos, egyrészt ha a facebook egy olyan szerződést írat alá bárkivel, amely ilyen mértékben korlátozza az ő felhasználói jogait, míg önmagának szabad kezet ad az illető munkájának a szétverésére és lerablására, nos, az a szerződés legalábbis a jó erkölcsbe ütközik. Másrészt a szerződésszegést egy jogállamban nem valamelyik szerződő fél, hanem a független bíróság állapítja meg. Tomcat és haverjai ehhez képest nemhogy fair körülmények közt kijáró védekezési lehetőséget nem kaptak, de még csak indoklást vagy tájékoztatást sem a facebook-oldaluk törléséről.
Az Egyesült Államokban a közismerten gyűlölködő, homofób, háborús uszító szélsőrepublikánus Tea Party gond nélkül szervezkedik a facebookon. Ha ott merészelnének törölni egy pármilliós oldalt – ami arányaiban megfelel a Tolvajkergetők magyarországi ismertségének – ma már szenátorok tucatjai vernék felháborodva Zuckerberg asztalát. Ha azonban ugyanez Magyarországon történik, csönd és hallgatás honol. Néhány nyomorult még tapsol is. Isten hozott benneteket a gyarmatokon, parasztok!
Na és ti mit gondoltok? Tapsoltok vagy nem tapsoltok?