A tegnapi meccsben minden benne volt, amitől ez a világbajnokság szar lesz, olvastam saját posztom alatt, és hát a himnuszon kívül tényleg nem tudok egyelőre semmi felemelőt említeni én sem. Szily sem. Temetkezni azért talán korai lenne, ma újabb három csata jön.
Először is: Mexikó–Kamerun délután hatkor. Magam sem tudom, miért de már évtizedek óta reménykedek, hogy a mexikóiak végre villantanak egy igazán nagyot, ám az akarásnak mindig csak nyögés lesz a vége. Hátha most.
Másodszor is: Spanyolország–Hollandia este kilenckor. Itt az ideje, hogy a háromszoros királyok (Eb, vb, Eb) ideje leáldozzon, a Barcelona kudarca után a válogatott kudarca kell következzen. Oké, hogy évtizedeken át soha nem nyertek semmit, úgyhogy bőven megérdemelték, hogy előrelóduljon a szekér 2008-ban, de triplázásnál több nem jár.
Harmadszor is: Ausztrália–Chile éjfélkor. Még az sem kizárt, hogy fent maradok ezért a kilencven percért. Egyrészt, mert az ausztráloknak azóta szurkolok vehemensen, hogy 2006-ban elcsalták az olaszok elleni nyolcaddöntőjüket (jellemző, hogy a taljánok koreai negyeddöntőjét mindenki emlegeti, de ezt senki, piha), és különben is őszinte, hajtós futballt szoktak csinálni, pont olyat, amilyet szeretek. Másrészt, mert a chileieikért sem lehet nem szorítani azután a bányászos videó után, és akkor a fasza boraikról még nem is beszéltem. Nem lehetne, hogy ők ketten jussanak tovább ebből a csoportból? Szmájli!
Fotó: Michael Sohn/AP