Különös interjút közölt a Kárpátalja c. hetilap online verziója tegnap. A Gut faluban élő Király István azt állítja benne, hogy súlyos átverés áldozataként hívták be az ukrán hadseregbe, majd vitték a keleti frontra, és bár pár napra hazaengedték, vissza kell mennie.
Király így meséli az elejét:
Pont szabadságon voltam otthon, azt terveztem, hogy felújítjuk a házat, kimeszelek. Elvittem a nagyobbik lányomat, Rékát óvodába, visszafelé a boltnál találkoztam a községháza takarítónőjével, aki beküldött a polgármesterhez. Mindketten azt mondták, hogy be kell mennem Beregszászba a „vojenkomátra" (hadkiegészítő parancsnokságra), ahol csak valamilyen ellenőrzés lesz, semmilyen írásos behívót nem adtak. Azt mondták, hogy nem egyedül megyek, jön velem a faluból egy másik fiú is, aki velem ellentétben továbbszolgáló katona. De ő nem jött, állítólag azóta is külföldön van. Nyolcan mentünk be az egész járásból meg a városból, onnan a klinikára irányítottak, ahol kivizsgálás helyett gyorsan aláírattuk az orvosokkal a „papírunkat", még vért sem vettek. Én szívbeteg vagyok, de azt mondták, hogy az most nem baj. Az úgymond „orvosi vizsgálat" után azt közölték, hogy másnap reggel 6-ra megint menjünk vissza a „vojenkomátra". Visszamentem, és többet már nem mehettem haza. Július 10-én lesz három hónapja, hogy katona lettem hét társammal együtt, hárman voltunk magyarok. Mi máig semmit nem írtunk alá, nem lehetünk önkéntesek.
A nem önkéntes önkéntes, aki tíz éve töltötte le sorkatonai szolgálatát, előbb Rivnébe került, onnan vitték Donyeck közelébe, és durva dolgokat mond a körülményekről is, bár konkrét harcokba eddig nem nagyon keveredett. Illetve beszél arról is, hogy akikkel a fronton találkozott, azok közt eleve nem nagyon voltak önkéntesek.
Na de most, hogy hazaengedték, miért megy vissza? Miért nem lép le? Ezért:
Az egyik kislányom most megy iskolába, a másik hároméves. Nem tudom, mit csináljak most. Azt mondják a faluban, hogy ne menjek vissza, de ott azzal fenyegettek, hogy az öttől tíz évig terjedő börtön, mert dezertálásnak számít. Lehet, hogy ott meg lelőnek. Melyik a jobb? Én csak a lányaimat, meg a feleségemet sajnálom, nem szeretnék nekik problémát okozni. Egyébként nem mennék vissza, mert ami ott van, az nem embernek való. A két másik magyar fiú is visszamegy, úgy döntöttem, pénteken megyek velük én is. Bízom benne, hogy a Jóisten nem akarja, hogy meghaljak. Valaki azt is mondta, hogy pénzzel el lehet intézni, hogy ne kelljen visszamennem. Pontosabban az egyik embert, akit velünk együtt vittek el Beregszászból, már Rivnéből hazaengedték, állítólag itthon a családja elintézte. Nekünk banki hiteleink vannak, nincs annyi pénzünk.
A Kárpátalja újságírója azt írja, másokkal is beszélt, akiket dettó ilyesféle módon öltöztettek egyenruhába. A hírekben ehhez képest csak az van, hogy egyelőre kizárólag hivatásos katonákat és önkénteseket vetettek be ukrán részről.
Különös sztori, mondom. Nagyon különös.