Miklósi Gábor indexes újságírót öt éve ugratják egy szállóigévé vált riportbefejezése miatt, amiben "valahol megint felsír egy gyerek". Az Origo most 99 miklósi erősségű vezető cikket közölt, bakancslistával és haldokló kisfiúval. Ez lenne az új irány?
Szegény Miklósi kollégának elég volt, hogy egy egyébként remek cigánytémájú riportját azzal a bekezdéssel fejezze be, hogy:
Az autó elindul, lassan megfordul, és elhajt. Egy darabig még beszélgetünk, de fúj a szél és egyre hidegebb van. Visszamegyünk a házakba. Valahol megint felsír egy gyerek.
2009 nyarán történt ez, és azóta ha az Indexben valaki kulisszahasogató, könnyfacsaró, hatásvadász vagy émelygős mondatot lát valahol, azonnal felkiált, vagy beírja a listára a felsíró gyereket.
A sálingtalanított rivális a mai vezető cikkével ízelítőt ad abból, mire számíthatunk az Új Origótól. A cikket a lap új második embere, a volt Mokka-főszerkesztő Szörényi Péter és a lap Magyar Nemzettől érkezett újonca, Grimm Balázs jegyzik.
Hogy is fogalmazzak. Ilyen cikk a régi Origo közelébe sem kerülhetett volna. Na persze a bármikori Indexben, illetve bármely más normális lapnál is csak az lett volna a kérdés, hogy nevetve vagy kiabálva hajtják el az ilyesmivel próbálkozó szerzőket. Valójában persze egyik sem történt volna meg, hiszen ilyen írással ezeken a helyeken eleve senki sem próbálkozott volna.
A cikk hátborzongatóan hatásvadász modorban mesél egy gyógyíthatatlan agydaganattal haldokló kisfiúról. Az igazából megkönnyebbülés, hogy milyen ügyetlen mondatokkal. A produkciót csak azért nem lehet kulisszahasogatónak nevezni, mert ennyi hasogatás után a kulisszából nem maradna semmi. Ez olyan töménységű funkciótlan, csak a könnycsatornák facsargatására szánt halálgiccs, ami nemcsak az Origo címoldalának tetején okozna meghökkenést. De itt tényleg nagyot durran.
Egy darab rossz ízléssel meghozott szerkesztői döntésből persze önmagában nem lehet olyan következtetést levonni, hogy tessék, ilyen lesz az új Origo. De a Sanoma-egyesülésről és a leeendő új akármiről szóló eddigi cikkek pont ilyesmit vetítettek elő.
Az online és a tévés bulvár közötti egyik markáns különbség, hogy előbbi sosem alapozott annyira más emberek betegségének, szenvedésének és halálának ízléstelen kihasználására, mint az utóbbi. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ez a szörnyűség a lap tetején tényleg egy olyan kísérlet előfutára-e, ami az online műfajba is megpróbálja behozni a telivér mokkaizmust.
Nagyot nyelek az utolsó kérdésem előtt: „Elfogadtátok, hogy mi fog történni, vagy…" „Nem – vág közbe Rita –, fogalmazzunk másként. Az orvosok véleményét elfogadtam, de nem törődöm bele. Történhet még csoda is!"
Közben Dominik a közeli ágyás szélén áll, és a virágokra nevet. Édesanyja arcán mosoly fut szét: „Bizony, a virágokat is nagyon szereti."
ÁMEN.