Megérdemelték a németek a vb-győzelmet? Hát persze, hogy meg!

Negyedszer nyert futball-világbajnokságot Németország, legutóbb 24 évvel ezelőtt jött ez össze nekik, 1990-ben is az argentinokat verték. A győztes csinálta a legkiegyensúlyozottabb, átlagban a legmagasabb színvonalú labdarúgást, és külön jó, hogy nem kellett 11-esezni.

Négy évvel ezelőtt frissebben és szellemesebben játszottak a németek, de csak elődöntőig jutottak, ezúttal viszont a rutin és az összeszedettség kompezálta azt, ami azóta egy kicsit elveszett. Egy meccset sem buktak, négyet simán, kettőt ráadásban nyertek, a Ghána elleni csoporttalálkozó sikerült a legkevésbé. Ezenfelül a torna három kiütéses sikeréből kettőt ők hoztak össze, az elsőt a portugálok, a másodikat a brazilok ellen, az utóbbi összecsapást, azt az elképesztő 7-1-et soha nem fogja elfelejteni, aki látta, és még azok sem, akik esetleg nem. Az benne van már a történelemkönyvekben kiradírozhatatlanul.

A döntő nem hozott nagy futballt, ezen sincs mit csodálkozni, évtizedek óta így van. Feszültség ezzel együtt volt benne, nyerhették volna az argentinok is, ha ők rúgják be a helyzeteiket, de így igazságos ez, ahogyan mégis végződött. Ráadásul külön szuper volt, ahogy Götze megcsinálta azt a mindent eldöntő gólt az 1-0-hoz.

Az argentinok olyanok voltak a vb-n, mintha ők lennének az új olaszok, az egyenes kieséses szakasz négy meccsén csak két gólt szereztek – az egyiket hosszabbításban –, másfelől mindössze egyet kaptak, mondhatni, a legrosszabbkor. Lionel Messi nem bírta megcsinálni – így egyelőre még mindig nem ő minden idők legnagyobb futballistája.

A németeknek ekkora sztárjuk nem volt. A németeknek Neuerük volt, Lahmjuk, Müllerük, Kroosuk, Kloséjuk, Schürrléjük, Götzéjük és főleg Schweinsteigerük – de fel lehetne sorolni az összes többi futballistájukat is. Fel is kéne – mert a vagányság az egészben pont az, hogy ezt a világbajnokságot egy csapat nyerte. Mégpedig a legjobb csapat.

Fotó: Fabrizio Bensch/AP