Volt az az apró kis posztom múlt héten a 80-as évekről, aztán egykettőre kiderült, hogy a dobozgyűjtőké egy ma is élő és virágzó szubkultúra, amiről egyszerűen nem tudtam semmit. Rorbacher István kb. 2500 darabnál tart, és azt mondja, hogy ez még smafu.
Volt az az apró kis posztom múlt héten a 80-as évekről, aztán egykettőre kiderült, hogy a dobozgyűjtőké egy ma is élő és virágzó szubkultúra, amiről egyszerűen nem tudtam semmit. Rorbacher István kb. 2500 darabnál tart, és azt mondja, hogy ez még smafu.
A ráadásul szomszédomak mondható kollektor – ő is az Aquincumnál lakik, bár a környéken még soha nem találkoztunk – jól ismert alakja a jégkorong-szurkolók társadalmának, a mozgalomban Skyblue néven ismerik, okos és józan kommenteket ereszt meg a megfelelő fórumokon. A válogatott elérhető meccsein mindig ott van, de EBEL- és Mol Liga-találkozókon is látni őt – egyformán drukkere a Fehérvárnak és az UTE-nak –, tkp. én is ismerem, de a dobozos életéről semmit sem tudtam. Maga meséli:
1991 nyara óta gyűjtöm az üdítős- és sörösdobozokat. Hatéves voltam, Sopronban nyaraltunk, amikor ezt elhatároztam. Az ihletet a szomszédunkban lakó keresztanyám öccse adta, akinek volt otthon vagy két-háromszáz darab piramisba felrakva. Azóta azokat is megörököltem, bár a többségét ki kellett dobnom, mert már elég értékelhetetlen állapotban voltak. Jelenleg kb. 2500 különböző darabom lehet, utoljára 2008 őszén számoltam meg, akkor majdnem 2000 db-nál jártam. Egy időben cserélgettem is őket, találkoztam pl. olyan gyűjtővel, aki 250 0000 HUF-ért vásárolt fel egy 10 000 db-os gyűjteményt.
Tinédzser koromban rendszeresen végigkukáztam az adott környéket, ahol éppen külföldön nyaraltunk. Egy alapelvem van: pénzt sose adtam, adok üres dobozért, mert hogy vannak olyanok is, akik kamionnyi ritkábbnál ritkább dobozt hoznak be külföldről, aztán igyekeznek őket eladni a gyűjtőknek. Ja és persze sosem zeretnék megválni tőlük, ez feltétel lesz majd az asszonynak is, ha egyszer lesz!
István–Skyblue a saját szobájában őrzi a kollekciót, a szekrény tetején, illetve mellett, azt írta, szerencsére elég nagy, 3,5 méteres a belmagasság, tíz raklap is simán elfér egymáson. A dobozok tartalmának nagy részét nem ő fogyasztotta el, maximum az ötödük ürült ki általa. Az aquincumi gyűjtő szerény ember, úgy sejti, a legnagyobb magyarországi kollekció akár több 10 000 darabos is lehet.
Na és itt még nincs is vége Rorbacher István szubkulturális érdeklődésének. Három a magyar igazság alapon – a jégkorongon és a dobozgyűjtésen túl – húsz éve megszállott szurkolója a Budapest II. osztályú ASR Gázgyárnak, a volt Gázművek MTE-nek, ő a csapat honlapszerkesztője is. A magyar profi futball ehhez képest egyáltalán nem érdekli.
[hála és köszönet Elkényeztetett Cink-olvasó/kommentelő/jégkorongszurkolónak]