Kézdi-Kovács Zsolt 78 éves korában hunyt el. Számtalan dokumentum- és játékfilm rendezője és a Magyar Filmunió alapítója volt. Az egyik filmjét a mai napig hiába keresem.
A vajdasági születésű rendező a hatvanas években Fábri Zoltán és Jancsó Miklós asszisztenseként dolgozott, majd saját játékfilmeket készített, összesen tízet, és dokumentumfilmesként is aktív volt.
Később a filmszakma tevékeny alakja lett, utolsó éveiben pedig egy erdélyi dokumentumfilm-sorozaton dolgozott: összesen 156 órányi anyagot vett fel, ám csak néhány rész készült el, haláláig ezeket rendszerezte.
1985-ben rendezte A rejtőzködő című játékfilmjét, melyben tízévesen én is feltűnök a háttérben. Az történt, hogy azon a nyáron a Czakó utcai I. kerületi napközistáborba jártam, amikor nem nyaraltunk, és a szüleim dolgoztak. Egyik nap odajött hozzám és Tibi bácsihoz (aki ma is a barátom) a táborvezető tanár: "Akartok filmben szerepelni? Kaptok kétszáz forintot!"
Naná, hogy akartunk! Kétszáz forint óriási pénz volt akkoriban. Miután összegyűlt egy Volgára való gyerek, egy sofőr elvitt bennünket egy nagy budai szanatóriumszerűség (feltehetőleg a Hárshegyi) kertjébe, ott ment a forgatás. Mivel elég sokan piros pólóban voltunk, nekünk az volt a feladatunk, hogy focizzunk a jelenet hátterében.
Akinek nem volt piros pólója, megszívta: egy másik barátom mehetett a hülye Gyulával repülőt dobálni. Mi viszont fociztunk, méghozzá hogy! Sose számítottam jónak, de a kamera előtt úgy éreztem, most vagy soha, HÁTHA VALAKI FELFEDEZ, és tényleg jól ment. De nem lett semmi következmény, megkaptuk a pénzt, és a nap végén mindenkit hazavitt a Volga. Ennyi maradt meg a filmből, amit nem is láttam azóta sem.
Pedig kerestem: bevetettem a nagybátyámat, Lakatos Ivánt, ő is filmrendező, és kortársa Kézdi-Kovácsnak, de nem járt sikerrel, ahogy más filmes ismerőseim sem tudtak segíteni. A YouTube-on is csak az azonos című amerikai akciófilm van fent, a magyarból egy perc sem.
Egy időben azt is terveztem, hogy megkeresem magát a rendezőt, elvégre a gyerekkoromban még ritkaság volt a kamera, és nem nagyon tudok másról, aki megörökítette volna a tízéves énemet, ha csak háttérszereplőként is. De ahogy az elhatározásokból gyakran máskor sem születik semmi, ebből sem fog sajnos.
A videón Kézdi-Kovács Zsolt Ősz című, 1961-es vizsgafilmje látható.