​ Megtaláltuk a magyar polgármesterek Esterházy Péterét

Illustration for article titled ​ Megtaláltuk a magyar polgármesterek Esterházy Péterét

Somlai György egy jelzés nélküli Váncsa István-vendégszövegre épített gasztroesszével kampányol. Ami a kocsonyáról szól! Itt elolvashatod az egész kampány messze legrokonszenvesebb kortesbeszédét!

Advertisement

Ludas kicsiny, nem egészen 800 lakosú falu Hevesben, a gyöngyösi járásban, és mostantól remélem arról lesz híres, hogy az ő polgármestere kampányol a legkirályabbul. Zoli küldte a tippet, örökre hálás leszek neki, hogy a sok borzalmas próza után ezt olvashattam a csodás bajszú politikus fb-falán: (az idézet utáni első két bekezdés a nem jelölt vendégszöveg, ami Váncsa Marobiotika című, az ÉS-ben megjelent, egyébként pompás írásából való.)

No, akkor fogjunk hozzá!

"Akik élünk-halunk e hegy tövén,
Szülőföldnek becézzük e tájat:
Esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
És itt minket mindig hazavárnak."

Hát szerintem együnk egy kis kocsonyát is:

Október 12-e környékén, ill. Krisztus király ünnepe és Ádvent első vasárnapja között kocsonyának főzését veszi fontolóra a felelősen gondolkodó férfiember.

A férfiember szót hangsúlyoznunk muszáj, mert a kocsonya készítéséhez emelkedett érzület, mély erkölcsi komolyság, és érett intellektus szükségeltetik, ezen tulajdonságok pedig ismeretes módon a férfiúi szubjektum sajátjai.

Ez a két mondat kissé macsós, továbbá nem is igaz, minthogy az eltelt ötvenöt esztendő folyamán alkalmam nyílt megismerkedni egy, azaz egyetlenegy asszonyszeméllyel, akinek a kocsonyája emelkedett érzületről, mély erkölcsi komolyságról és érett intellektusról tanúskodik.

Az illető hölgyet, a legeslegjobbak közül valót Zöldné Balla Emmának hívják, érdemeit a parlamentnek kéne törvénybe iktatnia. Ő egyáltalán nem ügyfélszolgálati referens és nem is nyugalmazott dokinéni, ő csak egy sima vendéglős.

Forrásmunkái:

Bornemissza Anna 1680-ból "Fehér hideg étkek malacbúl: Fonnyaszd meg a malachúst. Főzd vízben, s ecetben, tégy szerecsendió virágot s borsot belé, főzd meg benne. Hadd hűljön meg, tölts hideg ecetet rá: fejér lesz attúl. Töltsd azt húsra. Ha fokhagymával szereted törd belé."

Csáktornyai Zrínyi-udvar: "Disznólábat hidegen vagy oltva. Főzd meg jól, szedd el a kövérit, törj fokhagymát, ecettel, lével elegyítsd meg s szűrd át a szitán, a húst rakd tálba szép renddel, töltsd rá a levet hadd aludjék meg hideg helyen."

Érdekes módon az amerikaiak is főznek kocsonyát, amit ők pickled pig's feetnek hívnak. Ellenben ők a főzőlevet (magát a kocsonyát) kiöntik a lefolyóba, ami nem egyértelműen az amerikaiak hülyeségének a jele, hanem mexikói hatás, Mexikóban pedig túl meleg van, azért nincs kocsonya. De időközben rájöttek, hogy az Egyesült Államokban nem mindenhol van olyan meleg, ezért most már otthagyják a levet a tálban. Ugye hogy van fejlődés?

Tehát:

1. Kocsonya nem csak nálunk van, hanem még Amerikában is.

2. Más népek nem mindig raknak bele fokhagymát.

3. Mi viszont rakunk.

4. A magyar konyhaművészet legrégibb és legautentikusabb forrásai szerint a végén tesszük a fokhagymát a kocsonyánkba.

5. Tehát rendes szittya ember az, aki a végén fokhagymáz.

6. Azaz a fokhagymázás mikéntje egyfajta választóvíz, ami megmutatja, hogy ki az aki ért hozzá, ki az aki nem.

Aki mást mond, marhaságokat beszél.

Nagy tisztelettel kérek minden ludasi Választópolgárt, jöjjenek el szavazni és segítsenek elképzeléseimet megvalósítani.

Tisztelettel

Somlai György

Ha ott laknék, má le is táboroztam volna a szavazókö előtt.

Vélemény, hozzászólás?