Azaz többet, de az olyan evidenciákról, mint a Bock Bisztró, a Csakajósör vagy a Kispiac, én most nem akarok beszélni. A híres 444-es újságíró legértelmesebb sorozata ez az evős-ivós, az új rész reblogját kihaszálva egy a listán nem szereplő éttermet is szóba hoznék: a Cafe Mayert.
Ezek a helyek, amiket most kiemelek, többnyire olyanok, amikről nem nagyon – vagy nem sokat – beszélnek a szubkultúrában. Meg is lepődtem örömmel, hogy felkerültek a listára.
1. A Table!
Az A Table Arany János utcai üzletét kb. két éve fedeztük fel, és akkor sokat jártunk oda reggelizni a feleségemmel. Ez mostanában ritkábban történik meg – a budai Szendzsó, ahol a város legjobb (!) kolbászos rántottáját készítik, lenyomta –, de amikor igen, akkor rendre kiderül, hogy gyakrabban kéne. Megosztó hely, Szily egyszer úgy leszedte róla a keresztvizet az árai miatt, hogy csak úgy füstölt. Ugyanakkor fogalmilag kizárt, hogy a pisztáciás és a mandulás péksüteményüknél jobb péksütemény egyáltalán létezzen. Továbbá ha helyben esztek ott szendvicset, salátával, akkor a város legfinomabb sójából is szórnak a tányérra (?) keveset.
2. Babuska
Erről az orosz étteremről-étkezdéről írtam már – nem sokkal a nyitás után –, most azért veszem elő megint, mert az István utcai Arbatot átalakították. Most már nem pultos, hanem pincéres, és emiatt teljesen elment tőle a kedvem. Múltkor benéztem, hogy régi szokásom szerint elvitelezzek valami salátát, azt mondták, lehet azt még, de várni kell. Hogy miért lettem mérges emiatt, magam sem tudom, de azóta nem jártam arra. Úgyhogy átszokok a Babuskára, hiába nem olyan menő az Olivier és a hagymás hering, mint az Arbatban volt.
3. My Little Melbourne
Ez egy kivétel, a Melbourne-ról éppenhogy beszélnek a szubkultúrában, nem is keveset. Sokan azt mondják, a város legjobb kávézója ez, ami annyiban túlzás, hogy legfeljebb holtversenyben lehet az, pl. a kissé ezoterikus Madal, az Espresso Embassy vagy a Pilot társaságában. Mostanában szoktam rá, pedig korábban is megtehettem volna, közel van.
4. Nemsüti
A Nemsüti belistázására pláne felkaptam a fejemet. Tipikus vegabölcsész-etető a Hold utcában, szintén kb. tavalyelőtt fedeztük fel. A levesek finomak és színesek, és a főételek sem rosszak. Egy időben rendszeresen ettünk ott, még haza is hurcoltunk menüket, de mostanában valamennyire leszoktunk róla. Erről részben a Cafe Mayer tehet.
5. Prime
A Prime Steak & Wine-ról egyszer írtam már tumblr-en. Nem vagyok nagy marhaszakértő, de tény, hogy életem legfinomabb steakjét ott ettem másfél évvel ezelőtt. Életem legdurvább számláját is ott hoztam össze, nem árulhatom el, hogy mennyit fizettem egy ötemberes vacsoráért. (El is pofátlanodtam persze, egyebek közt két Remy Martinnel tettem pontot a történet végére, egyszer élünk, piha.) Két dolog. 1. Előételt ne kérjetek a Prime-ban, egyrészt sok, másrészt annyira nem nagy szám. 2. Bízzatok Szik Mátyás sommelier-ben, korrekt, és tudja, mit beszél. Különös, hogy a Prime az eddigi Gault & Millau-kban nem szerepelt, egyszer meg is kérdeztem Uj Pétertől, hogy miért, de nem emlékszem, mit válaszolt.
+1. Cafe Mayer
Ide járunk ebédelni gyakran. A nácimegszállás-emlékmű tövében terül el – az Október 6. utca Szabadság tér felőli végén –, így azt is meg tudjuk csodálni hetente minimum egyszer, vagy inkább kétszer. Mióta megmutattam Inkeinek, azóta nagyjából törzsvendégek lettünk, ezt onnan is lehet tudni, hogy a pincér múlt pénteken megkérdezte, hogy van a nyakam – pár nappal előbb beállt a nyomorult, csak derékból bírtam jobbra nézni, már jól vagyok, köszönöm. Három fogás 1390, kettő 200-zal kevesebb, agyonbonyolítva nincs, de van benne fantázia, és a mennyiség is elegendő. Ma gyömbéres sárgarépaleves volt (képünkön!), meg vékony kolbász krumplipürével és káposztasalátával, utóbbit szuperül feldobta a benne elhelyezett mazsola!