Ezen gondolkodom – oké, nem éjt nappallá téve, de mégis –, mióta megjelentek az első vendégfogó lányok-fiúk a szerencsétlen Gozsdu udvarban is. Azóta meg pláne, hogy itt a közelben – a Bazilika mellett – is állandóan próbálkoznak velem az egyik kávézónál.
Az ilyenektől néha irracionálisan ideges leszek, és ez most egy kis kirohanásba torkollik.
Egyrészt, mert a környék, ahol megjelennek az ilyen foglalkozású jobb sorsra érdemes fiatalok, törvényszerűen pusztulásnak indul. Ha nem előbb, utóbb. Ez történt pl. a Váci u. úgymond szegényebbik végével is – ami, talán ma már el sem hiszitek, kifejezetten kellemes hangulatú volt a 90-es évek második felében –, meg a Liszt Ferenc térrel is. Na nem úgy, hogy azonnal összeomlik minden, simán elképzelhető, hogy továbbra is nagyokat kaszál, aki tud, épp csak megszűnnek izgalmasnak és kellemesnek lenni az utcák és terek.
Másrészt el sem tudom képzelni, hogyan lehet abban a tudatban szólongatni a járókelőket, hogy a minimálisnál is minimálisabb a sikerességi ráta, meg hogy ahova be akarod rángatni a főként külföldi lúzereket, oda magad sem tennéd be a lábad, ha nem lenne muszáj.
Egy szó, mint száz, nekem most semmi sem jut eszembe, amit ennél kellemetlenebb lenne csinálni, beleértve a BKV-ellenőrséget, a politikusságot és a tévéjósságot – utóbbi kettőben a pénzek nagyok legalább –, sőt talán még az újságírást is, haha!
Ha van köztetek, aki csinált ilyet, meséljen! És ha tudtok ócskább melót, akkor se hallgassatok!