84 évet élt minden idők legnagyobb jégkorongválogatottjának a kapitánya. Viktor Tyihonov edzőként háromszor nyert olimpiát (1984, 1988, 1992), nyolcszor világbajnokságot, az már csak a bónusz, hogy 13 szovjet bajnoki címet is behúzott a CSZKA-val.
November elején került kórházba – írta a jkb –, és ma hajnalban hunyt el.
Egy jó ideje minden évben láttam, ott volt az összes világbajnokságon, mosolygósan jött-ment a csarnokokban, fényképezkedett az orosz drukkerekkel, szerette, hogy szeretik. Kicsi volt és csendes, ránézésre meg nem mondta volna senki, hogy alig néhány évtizeddel azelőtt ő volt a rettegett ezredes, aki olyan vasfegyelmet tartott az akkori idők orosz-szovjet szupersztárjai között, hogy csak úgy füstölt, senki nem mert ellentmondani neki.
Bernben történt 2009-ben – true story, ahogy mondani szokás –, hogy caplatott fel előttem az ócska lelátón, nagyon magasak voltak a lépcsőfokok, és egy pillanatra megtántorodott, kis híján hanyatt zuhant, elkaptam a derekánál, megtartottam. Köszönöm, mondta. Ha már így adódott, kértem tőle egy autogramot, Kovács Istvánnak, a jégkorongblog oroszhoki-őrült munkatársának. Aláírta a kis papírt – úgy, ahogy látjátok fent –, és ment tovább.
Azóta megfigyelhettem még őt Kölnben, Pozsonyban, Helsinkiben, Stockholmban és Minszkben is. Jövőre Prágában figyelhettem volna meg, de már nem fogom.