Az urizáló kormányról és a milliárdos szóvivőről kérdezték, és a trollkodásügyi államtitkár két óriási mondatot is elengedett. Az egyik: nem baj, ha gazdagok a politikusok, így arra tudják fordítani az idejüket, hogy a közjót szolgálják. L. Simon László maga is ismert ültetvényes.
Az ATV műsorában Pokorni Zoltán – korábban a Hír Tv-ben elhangzott – kritikus megjegyzéseiről kérdezték a miniszterelnökség államtitkárát, aki nekem stabil kedvencem, mert ami a szívén, az a száján, de ilyen jó előadásra rajongóként sem számítottam.
Miután elismerte, hogy a kormánypárti politikusoknak tényleg tartózkodniuk kéne a lakosság felesleges hergelésétől a vagyonuk fitogtatásával, azonnal ellentámadásba lendült, és kihozta, hogy persze ez is a sajtó miatt van, ami arra játszik, hogy bőszítse az embereket. Jól hallod, nem az állami megrendelésken meghízott cégéből milliárdos, párthaver-polgámesterétől féláron belvárosi palotát vevő bizniszelő kormányszóvivő és klubtársai a hibásak, hanem az, aki ezeket megírja.
Ez NEM a két emlegetett csúcsidézet közül való L. Simontól:
Nem a politikusok emelgetik fel a karjukat és mutogatják, hogy az órájukat, hogy tessék lefotózni, milyen órát örököltem a dédpapától, hanem lefotózzák, és utána nem átallják azt írni, hogy XY Rolex órát villantott.
Az államtitkár első csúcsteljesítménye az a gondolat volt, hogy okés, ha vagyonosak a politikusok, mert így arra tudják fordítani az idejüket, hogy a közjót szolgálják. Ezer oldalról lehet szétszedni és kinevetni ezt a tenyérbemászóan cinikus ültetvényeshumort, de nekem a legeslegjobban az tetszett a Földesúrban, hogy ezzel mintegy bevallja, a fideszes típusú meggazdagodáshoz még csak foglalkozni sem kell a pénzszerzéssel, hanem a pénz beleáramlik a zsebedbe, hiszen csakis így képzelhető el, hogy a meggazdagodás nem elvesz a közjó növelésére szánható idődből, hanem egyenesen növeli azt. Ezzel még nekem, kiégett megfigyelőnek is tudott újat mondani, mert rohadjak meg, de azt hittem, ezzel azért állandóan foglalkozni kell, elmenni kávézni meg jacuzzizni a Pasa Parki Fiúkkal, squasholni meg pezsgőzni, meg vadászni ezzel-azzal, meg ilyenek. De nem, ettől igazából nem kevesebb, hanem több ideje lesz az embernek. Gyakorló gazdag birtokos mondta, ő a fideszes, nincs okom kétségbe vonni a szavait.
A másik csúcs az volt, amikor az Orbán Viktor Várba költöztetésének tízmilliárdjairól kérdezték, mire azzal felelt, hogy:
A legtipikusabb baloldali demagógia az, hogy értékeket játszunk egymásnak. Azt is lehetne mondani, hogy zárjuk be a Magyar Állami Operaházat, és azt a 9,3 milliárd forintot, amit az Operaház és az Erkel Színház működtetésére akarunk fordítani, inkább osszuk szét a szegények között.
Nem, ne viháncolj, ez csak a poén felvezetése volt. A poén:
Sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni.
Ezt már a földön fekve írom. Emberünk tényleg azt hinné, hogy az operakultúra életben tartásával azonos kategóriájú közjó, hogy a Felcsúti Fáraó a Várból nézhessen le a városra? Csodás lenne, ha tényleg így képzelné, de L. Simon nem idióta. Hanem a cinizmus új mértékegysége.