A világ legeredményesebb edzői ritkán töltenek három szezonnál többet egy klubnál. Klopp a hetediket kezdte a Dortmunddal, amely most sereghajtó a Bundesligában. Rossz edző lenne?
A világ legeredményesebb edzői ritkán töltenek három szezonnál többet egy klubnál. Klopp a hetediket kezdte a Dortmunddal, amely most sereghajtó a Bundesligában. Rossz edző lenne?
Egy korszak vége?
A Borussia Dortmund a friss levegőt jelentette az utóbbi években az európai klubfociban. A milliárdos szuperklubok fullasztó és évek óta változatlan közegében hirtelen megjelent egy hozzájuk képest kevés pénzből összerakott, nagy nevek nélkül felálló, de fantasztikus futballt játszó csapat, amely először odahaza, majd Európában is borította a papírformát.
2011-ben és 2012-ben is megnyerték a bajnokságot, újabb egy évvel később pedig döntőt játszottak a BL-ben a Bayern ellen. Ez volt a csúcs, mert tavaly már látszott, hogy a Dortmund hosszabb távon nem képes versenyezni az európai elittel (beleértve természetesen a Bayernt is), az idén pedig egész látványosan kipukkadt a csapat.
Tizenhárom forduló után szégyenszemre tökutolsó a bajnokságban, és ezt a jó BL-szereplés sem tudja ellensúlyozni. Egyre többen vetik fel, hogy Klopp elveszítette a varázserejét, már nem tud úgy hatni a játékosaira, ráadásul az igazolásai sem váltak be, és amióta nem fut a szekér, képtelen megbirkózni a Dortmund válságával.
A hétvégi frankfurti vereség után már olyan hangok is megjelentek a szurkolói fórumokon, melyek Klopp távozását követelik – ők ugyan még nyilvánvalóan kisebbségben vannak, de még pár hete is elképzelhetetlen volt, hogy egyáltalán szóba kerüljön ez a lehetőség.
Lassú építkezés
Előrebocsátom, hogy én elfogult vagyok Klopp iránt, és amit ő csinált Dortmundban az elmúlt hét évben, azt sokkal nagyobb eredménynek gondolom, mint ahány trófeát felhalmozott ugyanennyi idő alatt a Real Madrid, a Barcelona, a Manchester City vagy a Bayern. Nem az történt, hogy hozzávágtak egy vagyont, hanem olyat csinált, amit ilyen szinten kevesen szoktak: fokozatosan épített fel egy csapatot.
Papíron teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy sztárnak német viszonylatban sem számító játékosokból egy-két év leforgása alatt bárkivel szemben esélyes csapatot építsen, mégis ez történt. A Dortmund Klopp érkezése előtt olyan volt, mint egy átlagos Bundesliga-csapat, tele közepes külföldiekkel, idősödő exsztárokkal, meg pár fiatallal a periférián, és kész.
Ebből lett némi átmenet után egy fiatal, feltörekvő társaság, és ami nekem külön szimpatikus volt: hangsúlyozottan európai kerettel. Nem tudom, ez mennyire volt tudatos, de üdítő volt látni, hogy a Dortmund a német alapembereket lengyel és délszláv játékosokkal kiegészítve áll össze világverővé, nem pedig leárazott brazilokkal (na jó, Santanát kivéve, de ő sem volt alapember).
A mai fociban az ilyen tündérmesék nem tartanak örökké, ez már tavaly nyáron meglátszott, amikor a szupertehetség Götzét könnyedén elcsábította a Bayern, idén pedig Lewandowski is követte őt. A helyükre közel sem tudtak azonos szintű utódokat hozni, itt már megmutatkozott, hogy a Dortmund nem képes kész világklasszisokat szerezni, maximum olyanokat, akikből potenciálisan az lehet. Hát Aubameyangból, Immobiléből, Mkhitaryanból és a többiekből még nem lett.
Könnyen előfordulhat, hogy soha nem is lesz, és legalább ilyen valószínű, hogy Reus és Hummels a következő szezont már valami pénzes vetélytársnál kezdik majd, vagyis az egész építkezést elölről kell kezdeni.
Mit nyerhet, mit veszíthet?
Igaz, a Dortmund helyzete annyira most sem reménytelen: a Bundesliga mezőnye elég tömör, néhány győzelemmel már a középmezőnyben találhatná magát a csapat, és még a BL-hely sem elérhetetlen egy jó hajrával. A BL-ben pedig áll a csapat, ott is megvan az esély egy jó szereplésre. És lehet mire építeni a jövőben is.
Mégis lehet, hogy Klopp jobban jár, ha esetleg ezt már másnak hagyja. A Dortmund modellje ugyan módfelett szimpatikus – erről már írtunk korábban –, de ez a romantikus hozzáállás az olajmilliárdokkal kitömött vetélytársakkal szemben maximum ennyire lehet elég, többre nem. Klopp mindent kihozott ebből, amit lehetett, ez majdnem biztos.
A másik az, hogy hét év egy csapatnál ma már rengeteg idő. Nem véletlen, hogy a legeredményesebb mai edzők egyike sem tölt három-négy évnél többet egy helyen: Mourinho híres is erről, de Pellegrini, Van Gaal, sőt Guardiola sem húzta tovább, és amióta eljött Olaszországból, Ancelotti sem.
A mai foci annyira intenzív, annyira kicsinálja az embert, hogy nem is véletlen ez. Alex Ferguson és Arséne Wenger még egy másik évezredben alapozta meg az uralmát, utóbbiról ráadásul egyre többen gondolják, hogy kitelt az ideje. De ő amúgy is csak egy régről itt maradt dinoszaurusz.
Lehet, hogy Klopp még évekig vitézkedhet a Dortmunddal, egyszer-egyszer ki is használhatja a Bayern esetleges visszaesését, de hajlok rá, hogy jobban jár, ha elkezd megbarátkozni az elszakadás gondolatával. Nem azt mondom, hogy hagyjon félbe mindent, és álljon fel most rögtön, de a szezon végén már elgondolkozhat ezen.
Brian Clough sem lett attól kisebb menedzser, hogy az utolsó szezonjában kiesett a Nottinghammel a Premier League-ből, de kétségtelen, hogy szebb lett volna a kép, ha még időben felismeri, mikor kell kiszállni. A jelenlegi ábra ellenére sem valószínű, hogy Kloppot ugyanez a veszély fenyegetné, de a folyamatosan erőn felül teljesítő csapatok esetében a bukás óhatatlanul benne van a pakliban. Ha máshonnét nem, akkor ezt most a saját példájából is megtanulhatja.
Fotó: Denis Doyle/Getty Images Sport