A síugrók Négysáncversenye mellett az év vége és a következő eleje még egy menő csemegét kínál: a dartsvilágbajnokságot. Nem mondom, hogy minden percét végigizgulom a tévé előtt, de ha ráfutok, ott ragadok. Ez történt kedd este is, a Mervyn King–Max Hopp parti alkalmából.
Hogy mi ment pont vele egy időben a köztévén, azt hagyjuk is, nem kell mindig politizálni.
A lényeg, hogy Mervyn King egy ilyen nagy öreg, 10. a világranglistán, és ha nem is egy Phil Taylor, azért volt már elődöntője és döntője is vb-n. A német Max Hopp ezzel szemben 18 éves, és bár csodagyereknek tartják – naná, a későn érő típusúak sportja ez, még ha a címvédő Michael Van Gerwen sem korosodó kocsmatöltelék még –, eddig csak 90-valahányadik volt a rankingban. Ez a harmadik vb-je, eddig még nem jutott a második fordulóba sose.
Hát most bejutott. Nem is akárhogy. Dobott egy rakás 180-at, kihagyott egy csomó ziccert – a tie-breakben is, de már előbb is –, aztán viszont úgy szállt ki 161-ről (!!!) a döntő pillanatban, ahogy tényleg csak a legnagyobbak tudnak. A meccs több mint egyórás volt, nem muszáj végignézni az egészet, ezt a két percet azonban nem érdemes elbliccelni, komolyan mondom.
Nekem mindenesetre épp szükségem volt egy új kedvencre, meg is van.