Ez arról jutott eszembe, hogy megnéztem ügyesen a Sils Maria felhői c. Olivier Assayas-fimet.
Ez arról jutott eszembe, hogy megnéztem ügyesen a Sils Maria felhői c. Olivier Assayas-fimet.
A mű valójában Juliette Binoche-ról és az idő múlásáról szól, és elég érdekes és szokatlan – amolyan művészfilm, suttyomban még készítenek ilyeneket napjainkban is –, de engem ezúttal tényleg nem a felmerülő kardinális kérdések és a nehezen adódó válaszok foglalkoztattak elsősorban, hanem az, hogy ez a lány milyen jól teszi a dolgát. Úgy sejtem, nem láttam még őt semmiben, csak hallottam sokat a Twilight-franchise-ról meg a hozzá kapcsolódó rajongásról-gyűlöletről, de személyes élményeim és benyomásaim nem voltak vele kapcsolatban.
Hát most lettek. Nagyon szép az a természetesség, pontosság, intelligencia és feszültség, ami így benne van a játékában. Kicsit olyan ez, mint Leonardo DiCaprio esete, akit a Titanic után agyonrajongtak – vagy fékezhetetlenül megutáltak – a szépségéért a tinédzserek, majd emiatt jó sok időnek el kellett telnie utána, mire kiderült és rögzült, hogy mekkora hatalmas nagy színész is ő valójában. Bár nekem szerencsém volt vele, mert láttam kiskölyökként Angieszka Holland Teljes napfogyatkozásában mint Arthur Rimbaud-t, úgyhogy tudtam, mi a dörgés.
Azt nyilván nem állítom máris, hogy Kristen lesz a közeljövő Leója nőben, de hogy elképesztően jó bír lenni, ha van mit játszania, az most egyértelműen kiderült számomra.
Fotó: Clouds of Sils Maria Facebook