Amikor olvastam, hogy vasárnaponként házhoz szállítatni sem lehet majd a boltokból, hangosan felnevettem. Lassan úgy érzem magam, mintha egy Örkény-novellába csöppentem volna.
Ilyet utoljára hetedikes koromban éreztem, akkor tényleg egy egyperces novella szereplőjévé váltam. Abban a tanévben az erdei iskola keretében Magyarlukafára látogattunk, és ott az osztály színre vitt egy csomót Örkény novellái közül. Én a részeg voltam, aki kiesik az ablakon, és kénytelen újra becsöngetni, az aranyos Hornák házmester úr legnagyobb bosszúságára.
Ez azért jutott eszembe, mert simán el tudnám képzelni az ő tollából a történetet, amelyben vasárnaponként Budapest gyanúsabb terein a Balaton szeletet meg a 10 deka párizsit veszik az emberek a vacsorához. Mondjuk a feketepiac néha amúgy is sokkal jobban működik, mint az államilag szabályozott kereskedelem.