Teljesen meg vagyok döbbenve. Komolyan. Alig térek magamhoz. Nemigen találok szavakat.
Ez a szép nagy internetes újság – ahol egykor én is eltöltöttem egy csomó időt, de ez most egyáltalán nem fontos – csinált egy tudományos felmérést mennyire zavarja önt a kosz? témakörben. A kérdőívet több mint negyvenezren töltötték ki a maga idejében – nekem sajnos elkerülte a figyelmemet –, kicsivel több férfi, mint nő. És lett egy rakás érdekes eredmény. Ezek nagy részének ismertetésétől eltekintenék – át kell kattintanotok értük –, egyvalami ugyanis egészen konkrétan lesokkolt engem. Mintha odacsűrt volt a nyakam közé a villám. Kis híján úgy jártam, mint Szabó Rozália, pedig ki sem mentem ma az utcára.
Na mindegy, nem szaporítom tovább a szót.
Kiderült, hogy:
A kérdőívben csak később kérdeztünk rá, de a kézhigiéniával összefügg az, hogy ki mihez nem nyúl hozzá idegen helyen soha. Itt jött el az a pillanat, amikor magyarázatot találtunk egy sokunkat zavaró, igen visszataszító jelenségre. Vajon miért vannak olyan emberek, akik nem használják a vécékefét?
A válasz egyszerű: a válaszadók 38 százaléka nem ér hozzá a vécékeféhez, mert fél a fertőzéstől. Tehát a munkatársai közül minden harmadik olyan, aki – függetlenül a vécében maradó barna csíkok mennyiségétől – nem takarít ki maga után. Ez már önmagában véve is elég rossz hír, és csak kicsit javul a kedvünk, ha elmondjuk: ha csíkos vécébe megy be, még szerencséje van, hogy egyáltalán lehúzták ön előtt. A kitöltők harminc százaléka ugyanis a vécélehúzót jelölte meg úgy, hogy nem ér hozzá, és teljes mezőny 23 százaléka nem nyúl egyikhez sem, ha nem otthon van. Talán furcsa, de ez az érthetetlen piperkőcködés ráadásul inkább a férfiakra jellemző, viszont független attól, hogy a válaszadó a fővárosban, vidéken vagy akár külföldön él.
Ismertem egszer egy embert, aki például csak vécépapírral nyúlt hozzá a vécélehúzóhoz. Ezt elég furcsának találtam, hiszen a mosdókban általában van melegvíz és szappan. Meg minden. Na de még ő is, még ez az ember is hozzányúlt, könyörgöm!
Mondjuk ha jobban belegondolok, isteni helyen dolgozom most, a Kinja–Cink-irodában még soha nem találkoztam szarcsíkos vécékagylóval. A régebbi helyekre már nem emlékszem.
Na jó, amíg magamhoz térek, addig szavazzatok:
[az illusztrációt a homárról loptam]