Miközben mindenki – na jó, nem mindenki, voltak, akik közben jégkorongot néztek a Mezzón – a Miniszterelnök Úr országértékelésével volt elfoglalva, a célszemély adott egy pompás interjút a Puskás Akadémiának. Ebből lehet a legjobban megtudni, milyen az ő viszonya a valósághoz.
Igazából minden szava kincs, olvassátok is el az egészet, de akiknek nincs ehhez kedvük vagy gusztusuk, azoknak összeválogattam a szerintem legjobb idézeteket. Elöljáróban még elmesélem – hátha nincs mindenki képben –, hogy a Puskás Akadémia FC egy jelenleg NB I.-es magyar futballcsapat, amely különös stadiont kapott tavaly egy egészen apró faluban.
Arról, hogy miért nem nyilatkozott a Miniszterelnök Úr másfél évig (!!) a PAFC honlapjának:
Bár én szerelmese vagyok a sportágnak, lássuk be, a munka és a kötelesség előbbre való. 2014-ben három választás is volt, és örültem, hogy egyáltalán levegőhöz jutottam.
Arról, hogy miért van szükség az utánpótlás-nevelésben érdekelt Akadémiának rutinos játékosokra (ez a legjobb, de a szemle íve miatt muszáj ellőnöm már az elején):
Polonkai Attilának a szerelését vinni is kitüntető megtiszteltetés, Tóth Balázsnak megpucolni a cipőjét – ami gyanítom, már kiment a divatból – pedig jutalom. Ők mind nagyszerű harcosok, akik még tudják a régi szabályt, hogy első a csapat, és csak második a futballista.
Tyúklépésekről:
Mostanra mindenki láthatja, hogy – ha nem is olyan mértékben, mint szeretnénk, és ami méltó lenne a magyar futball múltjához – a magyar első osztály, ha tyúklépésekben is, de araszolgat előre.
Egy nagy felismerésről:
Vannak, akik nem tudják leválasztani a politikát a sportról.
Minden felelős pozíciót betöltő emberről:
A magam részéről azt szorgalmazom, hogy minden felelős pozíciót betöltő ember, ha van ideje és ereje, vállaljon szerepet a magyar futballban képességei és lehetőségei szerint.
Még egyszer ugyanezekről:
Szóval ezt a kérdést, „mit tehetek én?", kellene föltenniük a milliárdosoknak, a bankároknak, az üzletembereknek is. Mindenkinek, még az edzőknek és az újságíróknak is.
És még egyszer ugyanezekről:
Ideje volna túllépni „a másiknak mit kellene tennie" okoskodásából, mindenkinek ott kellene tennie a magyar fociért, ahol és amennyit tud!
Végül saját ambícióiról:
Én pedig szeretnék az a miniszterelnök lenni Európában, aki a legtöbbet tette a hazája labdarúgásáért.
Jó reggelt, Magyarország, jó reggelt, magyarok!
De mit tehetek én?
[a címlapképet NAK készítette, még a stadionavatós Szily-riporthoz, én meg újrafelhasználtam]