Ide figyelj, te barom! – írta Fáy Miklósnak az amadindás Rácz Zoltán

Illustration for article titled Ide figyelj, te barom! – írta Fáy Miklósnak az amadindás Rácz Zoltán

És ez még csak az eleje. A zenész fb-n írt nyílt levelet az ismert népszabadságos kritikusnak, gondoltam, miért ne segíthetne a Cink is abban, hogy a mondandó eljusson a címzetthez.

Advertisement

Ez a teljes szöveg:

Nyílt levél Fáy Miklósnak – aki ismeri juttassa el neki

Idefigyelj te barom! Elolvastam a nyavalyás gondolataidat, Ránkiék tegnapi Mozart koncertjéről és betelt a pohár, elegem van belőled. Nagyon ügyelj arra, hogy soha többé be ne tévedj semmilyen koncertre, ahol fellépek, mert úgy kibaszlak a teremből mint a taknyot, te senkiházi szarjankó, te kitartott hímringyó. Nem értesz semmihez – régóta tudjuk – ócska frusztrált seggnyaló vagy, egy labdaszedő, aki csak a partvonalig jut el, onnét óbégat. Mégis hogy képzeled, hogy ezzel a törpe identitással a legnagyobb művészeket sározod be? Mit gondolsz meddig teheted ezt büntetlenül? Ébredj fel kispofám, amíg nem késő!

Na pá!

Rácz Zoltánt az ezen a linken elérhető írás háborította fel. Hogy melyik rész miatt lett ennyire mérges? Fáy Miklós magához képest nem is gonosz, bár azért elég szigorú a zenekarral:

Ehhez képest a Concerto Budapest játszott Keller András vezényletével, és mintha elsőrendű kötelességüknek tekintették volna, hogy botrány nélkül, de mégis homokzsákként nehezkedjenek a léghajóba, nehogy itt elszálljon már bárki is. Fölfoghatatlan, hogy egy karmester, aki maga is hegedűs, sőt, jó hegedűs, a róla elnevezett vonósnégyes közel legendás, hogyan állhat ki ilyen állapotú és hangzású vonóskarral a közönség elé. Miképpen történhet meg, hogy a nagy zenekari bevezetéssel kezdődő művek el sem kezdődnek, át kell vészelni az első perceket, sóhajtozva várni, hogy majd csak belép a zongora, és másodszorra már igazán elkezdődik a darab.

Advertisement

Majd ez is jön:

Vannak pillanatok, amikor az ember fölkiabálna, hogy tessék már megállni, és egy kicsit odafigyelni arra, akivel együtt zenélnek. Tanulni tőle. Ránki, mondjuk a nagy A-dúr zongoraversenyben eljátszik egy frázist, finoman, tartással, lemondóan, és elegánsan, és amikor mindezt megismétlik a zenekar fafúvósai, akkor mintha azt akarnák illusztrálni, hogy egy nagy homokzsákkal éppen leverik őket a székükről.

Advertisement

De magát Ránki Dezsőt legalább szereti és nagyra tartja a kritikus!

Vélemény, hozzászólás?