A holnap induló OFF-Biennálé az államtól független, kortárs művészeti eseménysorozat lesz, részben rendhagyó helyszíneken, külföldi és magyar kiállítókkal. Egyikük elfoglalja Magyarországot, mások meg pont elmentek, és a hátrahagyott lakásukból lett kiállítás.
A holnap induló OFF-Biennálé az államtól független, kortárs művészeti eseménysorozat lesz, részben rendhagyó helyszíneken, külföldi és magyar kiállítókkal. Egyikük elfoglalja Magyarországot, mások meg pont elmentek, és a hátrahagyott lakásukból lett kiállítás.
Az államtól függetlent úgy kell értelmezni, hogy közpénz nélkül valósul meg, ehelyett “kereskedelmi galériák, nonprofit helyszínek, művészcsoportok, civil szervezetek, magántámogatók, gyűjtők és kultúrára nyitott önkéntesek szerveződtek hálózatba”, és megpróbálják bebizonyítani, hogy a kortárs művészet nem lila ködös, öncélú és belterjes valami, hanem ténylegesen az életünkre és a mindennapjainkra próbál reflektálni. El kell tehát keserítenem a témára érzékeny kommentelőket, mert ha van mondat, amit nem lehet majd az OFF-Biennále eseményeire reagálva leírni, az az “ezek csak ne művészkedjenek az én pénzemből!” lesz.
Az OFF messze nemcsak Budapestre korlátozódik, lesznek események több vidéki városban, sőt külföldön is, de azért a programok java a fővárosnak jut április 24. és május 31. között.
Három helyszínt sajtósétán mutattak be délelőtt az újságíróknak, és az ott látottak/hallottak, illetve a honlapon elérhető program alapján választottam ki a legérdekesebbnek tűnő eseményeket. De ezeken kívül is lesz egy csomó természetesen, és a legtöbb teljesen ingyenes.
Mladen Miljanović: A Magyarország hadművelet
Egy boszniai szerb képzőművész katonai ikonográfiát használva ábrázolja egy nagyméretű festményen, hogyan akar beépülni a magyar kulturális rendszerbe. Eleve szeretem a katonai haditervek/csataleírások megjelenítését, ez meg így nagyban különösen impozáns látvány lehet, pláne, hogy abba se kell belegondolnunk: egy kis téglalap és pár nyíl a térképen a valóságban hány ezer katona halálával, sebesülésével vagy fogolytáborba hurcolásával jár.
Helyszín: ACB Attachment, 1068 Budapest, Eötvös u. 2.
Izolátor
Az Izolátor a sci-fi-úttörő Hugo Gernsback találmánya volt: egy bazi nagy sisak, amely “megvédi viselőjét a fény, hang, hő, nedvesség, elektromos áram, zavaró gondolatok nem kívánt mértékű be- vagy kiáramlása ellen”, és így segít a művésznek az alkotáshoz tökéletes miliő megteremtésében. Erre reflektálnak valamiképpen a művészek (Blazsek András, Csákány István; Kokesch Ádám, randomroutines, Szörényi Beatrix), és legalább ennyire érdekes a helyszín, hiszen a kiállítás az évek óta használaton kívüli Postapalotában lesz.
Helyszín: volt Postapalota, 1012 Budapest, Várfok utca 24.
Nyitva: április 25.–május 15. 15.00–20.00
Újrajátszott történelem
Ezen a helyszínen én is jártam, itt különféle külföldi művészek próbálnak reflektálni régebbi történelmi eseményekre, illetve aktuális társadalmi/politikai problémákra. Ezt leginkább videoinstallációkkal, illetve fényképekkel valósítják meg, előbbiek gyakorlatilag rövidfilmek, közülük a Some Engels című Sven Johne-mű egy szabályos, filmes eszközöket használó videónak tűnt, ahol berlini színészeket kasztingolnak Engels szerepére, és ezen keresztül kiderül, milyen érzés egy olyan városban élni, ahonnét szabályosan eltűnt egy állam 25 éve.
Helyszín: OSA (Centrális Galéria),1051 Budapest, Arany János u. 32.; Lengyel Intézet, 1061 Budapest, Andrássy út 32.; Centrális Galéria, április 24.–május 31., k–v 10.00–18.00; Platán Galéria, április 16.–május 7. k–p 11.00–17.00
Mérlegállásban
Lesz kiállítás, ami a kivándorlással foglalkozik, ráadásul mindez egy Népszínház utcai magánlakásban: a személyes érintettség okán a kiállítás a két éve Berlinben élő kurátor és képzőművész közös, ‘hátrahagyott’ budapesti lakásában valósul meg.
Időpont: április 25.–május 3. 17:00–20.00
Helyszín: magánlakás (Simon Katalin és Vásárhelyi Zsolt: 1081 Budapest, Népszínház u. 19.)
Société Réaliste: Egyetemes himnusz
Egy magyar és egy francia művészduó (Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy) komponált egy “egyetemes himnuszt”, összesítve mind a 193 ENSZ-tagállam himnuszait. Én ezt még úgysem értem teljesen, hogy megmagyarázzák: egy számítógépes program volt a segítségükre, “amely MIDI állományok alapján átlagos zenei átírást számol.” Vagyis ez egy átlagolt himnusz, ami hiába született számítógépen, most rendes zenekarral fogják előadni, de csak egyszer.
Helyszín: Eleven Emlékmű, 1054 Budapest, Szabadság tér
Időpont: április 25. 15.00–16.00
(A felső kép egy részlet a román Dan Perjovschi művéből, amely a Dohány utcai Hátsó Kapu kirakatán található, a középső pedig Petra Feriancová kiállításán látható cukiságfalon szerepel, a Vasvári Pál utcai Viltin Galériában.)